Nyelvbotlástipológiák

2. rész

Szépe Judit

 

Előadás a Kísérletes Nyelvészet sorozatban

MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest

2008. január 3.

___________________________________

 

 

Előzetes kérdések

 

            1. „A nyelvbotlások szabálykövetők, de nem jósolhatók” – Bánréti Zoltán. Inkább azt mondanám, hogy levezethetők, de nem jósolhatók. Nem jósolhatók, tehát a létrejött alakulat nem következik a nyelvi rendszer szabályos működéséből. Akárcsak az afáziában: még a legegyszerűbb képmegnevezéses vagy utánmondásos feladatnál sem tudjuk előre, milyen deviáns alakulat fog elhangzani, vagyis hogy a közlés melyik összetevőjéhez nem fér hozzá a közlő. Még ha tudnánk is, nem jósolható, hogy a hiány pótlására milyen eljárást fog alkalmazni vagy egyáltalán fog-e eljárást alkalmazni, vagy megakad a közlés. Ha megtörtént a pótlás, már meg tudjuk állapítani, milyen eljárást alkalmazott a közlő, sőt azt is, hogy környezetfüggő vagy környezetfüggetlen hiánypótlás történt-e, és legtöbbször azt is, hogy mi motiválhatta a választást.

            2. Az is nyelvbotlás, ha a közlés a közlő eredeti szándékának meg nem felelő, de hibátlan közlésegységet használ?

a)      szinonim közlés: szépséges kastély ® gyönyörű palota: ha nem azt a szót kereste és akarta mondani a közlő, akkor igen, de ha a közlés tervezése közben megváltoztatta szándékát, akkor nem (ez olyankor látszik is, ha változtat a közlő: szómelléfogás, pl. fenntartással ® bizalmatlanul, arrogáns ® agresszív, kredenc ® komód) (vö. Gósy 2001)

b)      tényleg hibátlan közlés? Öngyilkossági szándékból ugrott a folyóból a hídra: a nyelvbotlások „a grammatika valamelyik szintjén vagy dimenziójában megváltoztatnak valamely elemet vagy szabályt” – a „dimenzió” arra utal, hogy szemantikai, pragmatikai, világismereti stb. tévesztések verbális megnyilvánulásai is létre tudnak hozni nyelvbotlásokat. Csak a teljes közlésegységhez  viszonyítva lehet egy szekvenciát deviánsnak tekinteni. Pl. Társaságban egy nőnek előbb mindig egy férfit kell kívánni ‘kínálni’: csak a beszédhelyzet miatt nyelvbotlás.

Az ugrott a folyóból a hídra jól formált és első pillantásra szemantikailag is rendben van, de ha jobban megnézzük, nem minden cselekvő esetében, ugyanis:

a.       felmérésem* alapján az anyanyelvi beszélők szerint a cselekvő lehet tárgy (ember által mozgatott játékfigura játékfolyóból játékhídra, bionicle) vagy állat (béka, hal, repülőhal, alligátor), kitalált élőlény (batman, superman, yeti, android, békacombú ember, vízisárkány), de vagy nem lehet hétköznapi ember, vagy csak komoly megszorításokkal: nagyon sekély folyó, nagyon alacsony híd oldalfal vagy karfa nélkül Ukrajnában vagy Lengyelországban, de még úgy sem jó, mert támaszkodva vagy kapaszkodva már nem is ugrás az ugrás; visszafelé vetített film), mert világismeretünk szerint ez nem lehetséges. Ez a következő példákkal is alátámasztható:

                                                                          i.      Hevesy Iván: A filmtrükkök című írásában a megfordítás kurblitrükkjeként tartja számon a fenti frázisnak megfelelő mozgássort: „Például egy burleszkben az elkeseredett szerelmes öngyilkos akar lenni és a hídról beleugrik a folyóba, feje felett összecsapnak a hullámok, õ azonban a folyó fenekén meggondolja magát és ugyanolyan ívben, ahogy a folyóba ugrott, visszaugrik a hídra. Ezt a jelenetet egyszerre két felvevőgéppel fotografálják. Az egyik géppel normális módon kurbliznak, a másikkal ellenkezõ irányban. Az első gép fotografálja a mozgásnak a rendes irányát, tehát a vízbeugrást, a másik pedig a fordítottját, tehát a folyóból a visszaugrást.” A megfordítást komikus hatások elérésére használják fel, és azt a látszatot adja, mintha megfordítanánk az idő kerekét, s valamely mozgás időben visszafelé történne. www.filmintezet.hu/magyar/filmint/filmspir/21/hevesy.htm

                                                                         ii.      Rádiós, tévés bakik gyűjteményéből: Nothoff Ingrid (Nap-kelte)
2001. március 8. „...öngyilkossági szándékkal ugrott a folyóból a hídra.” Kommentár: Legközelebb ne visszacsévélés közben tessék a felkonfot írni... http://www.lba.hu/filmtvradio/tv_nap.php

b.      Összefoglalva tehát a cselekvő nem nagyon lehet hétköznapi ember « ha viszont hozzátesszük, hogy „öngyilkossági szándékból”, akkor kizárjuk a hétköznapi emberen kívül az összes többi cselekvő lehetőségét, tehát a közlés a cselekvő megnevezése nélkül is deviáns lesz, hiszen szintén világismereteink szerint öngyilkosságot csak emberi lény követ el.

„Korunk tudósai, etológusai ez irányú kísérletei nem tudják igazolni az állati öndestruktivitás tényét. Az öngyilkosság csak az ember képessége: humánspecifikum.” – Kapin István: Öngyilkosság, Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola,

http://www.atanaz.hu/foisk/munkalat/mu_01_04.htm

Vagy ha teljesülnek a megszorítások, azok kerülnek szembe az öngyilkossággal: sekély folyóból alacsony hídra ugorva nem lehet halált remélni.

Vagyis a közlés egymással össze nem férő szemantikai elemeket, vagyis devianciát tartalmaz. Feltehetően hírolvasás lévén, a szándékoltság kizárható, ezért nyelvbotlásnak lehet tekinteni. Ezt az is igazolja, hogy mindenki kijavította az öngyilkossági szándékot tartalmazó mondatban az érintett szerkezetet a hídról a folyóba változatra.

 

 

A bemutatandó nyelvbotlástipológia alapelvei

 

Az általam vizsgált nyelvbotlások olyan tévesztéseket tartalmaznak, amelyek fonológiai szinten értelmezhetők, tehát jegy, szegmentum és szótag nagyságrendben.

A vizsgált tévesztéseket a fonológiai tervezésben a posztlexikális szabályok lezajlása és a realizáció közé teszem. Ennek megfelelően a realizált alakot az ún. ejtésközeli fonológiai reprezentációval vetem össze a GPP (Szende 1992, 1997) alapján.

A fonológiai reprezentáció a szóalak szegmentális és szótagszerkezetét ábrázolja, beleértve azo­kat a tagolásihatár jegyeket is, amelyek a szóalakot a közlés többi szóalakjától elkülönítik. Az ejtésközeliség pedig azt jelenti, hogy az alapalak maga is levezetett: a szótári alak­hoz képest a rajta végbemenő posztlexikális szabályok eredményét is tartalmazza, mint például a zön­gésségi hasonulásét vagy a palatalizációs folyamatokét. A realizált forma leírása pedig azokat a műveleteket is magában foglalja, amelyek végeredményeként a realizált forma el fog térni az alapalaktól. Ezek az eltérések hozzák létre a közlésben tapasztalható torzított, illetőleg deviáns alako­kat.

Az alapalak és a realizált forma közötti fő eltérés abban áll, hogy az elmélet az alap­alak minden szegmentumát teljes specifikációjúnak teszi fel (vagyis az alapalak minden ta­golási pozíciójára az összes előírt megkülönböztető jegyet felveszi). A realizált forma eltéré­sei pe­dig éppen abból állnak, hogy az alapalakhoz képest a realizált forma nem minden te­kintetben teljes specifiká­ciójú.

A realizált formát két műveleti szint hozza létre az fonológiai reprezentációból való kiindulással. Az első szintű műveletek kijelölik a szóalak alapstruktúráját, vagyis szótagszerkezetét, szélső (és belső) határait, a szóalak előállításához szükséges összes jegyösszetevőt, és csak a szó­határ­jegyek melletti pozíciók számára a teljes jegyfeltöltést. Ez a szint a globális programozás szintje. A második szinten történik a finomprogramozás: rendező műveletek a még nem po­zi­cio­nált jegyekkel feltöltik a nem kiemelt pozíciókat. A realizált formában az egyes tagolási pozíciókat nem azonos mértékben töltik fel az össze­­tevőjegyek. Vannak olyan pozíciók a szóalakon belül, nevezetesen a szóhatárok mellet­tiek, amelyekre csak jóval erősebb megszorításokkal terjednek át a más pozíciókra előírt jegyek, és vannak mások, a szóalak belsejében lévő pozíciók, amelyekre szabadabban. Vagyis a pozíciók eltérő mér­tékben le­zártak, illetve lezáratlanok (Szende 1997: 147). Az erősebben lezárt pozíciókat ne­vezzük ki­emelt pozícióknak. Nem véletlen, hogy éppen a határjegyek melletti pozíciók ilye­nek. Sta­tisz­ti­kai vizsgálatok kimutatták, hogy a lehetséges szókezdeti és szóvégi szegmentum­kom­bi­ná­ciók jóval kevésbé számosak, mint a szóbelsejiek. Ezek a kisebb változatosságú szélső po­zí­ciók stabilabbak az észlelés számára, ezért a közlés feldolgozásában is kiemelt szerepük van. Közülük is a leginkább kiemelt hely a szóalakok kezdete, valamivel kisebb mértékben pedig a szóalakok vége (Szende 1997: 152–153). A szóbelseji morfémahatárok szintén prominensek, bár a szóhatároknál kevésbé.

Akkor most nézzük, hogyan jönnek létre a devianciák. Úgy, hogy valamely tagolási pozíció nem teljes specifikációját az okozza, hogy a létrehozandó szekvencia valamely pontján hiányzik az input: vagyis az az információ, hogy pontosan milyen összetevő kerüljön oda. Ekkor két folytatási lehetőség van:

(1) a szekvenciaszervező program információ hiányában leállítja a szekvencia továbbépítését, és megakadásjelenség jön létre a közlés információhiányos pontján (például a közlő nem szólal meg, elhallgat vagy újrakezdi a közlésegységet);

(2) a szekvenciaszervező program pótolja a hiányt és folytatja a szekvencia kialakítását.

A pótlásra kiválasztott összetevő érkezhet a hiányzó elem környezetéből: ez a környezetfüggő hiánypótlás. Ha pedig nem a környezetből érkezik, vagyis a hiánypótlás környezetfüggetlen, akkor a hiánypótlás fő szervezőelve a tágabb értelemben vett gyakoriság. Ez azt jelenti, hogy a hiányzó komponenst a fonológiai rendszer nagyobb számosságú részhalmazához tartozó komponens és/vagy a spontán beszédben nagy gyakoriságú elem fogja pótolni. (Eddigi adatgyűjtéseim és vizsgálataim azt mutatják, hogy a fonológiai szinten értelmezhető nyelvi devianciák közül környezetfüggetlen hiánypótlások kizárólag patologikus közlésekben jelennek meg, de Gósy Mária korpuszában kétség kívül felbukkan néhány olyan nyelvbotlás, amelynek nem tudtam azonosítani a kiváltó környezetét. Igaz, hogy ezek általában igen rövid szekvenciák voltak, amelyeknek a nem adatolt, tágabb környezetéből is adódhatott a motiváció.)

A környezetfüggő hiánypótlások lényegében szegmentumválasztó és fonotaktikai szekvencia­szervezési műveletek. A beszédprodukció műveletei megfelelő input esetében lefutnak. A tévesztésekben viszont maga az input hiányos, amelyet a programozási műveletnek – ha nem áll le – pótolnia kell. A kérdés így nem az, hogy miért éppen ott hiányos egy input, ahol (hiszen ez afáziában a sérülésen, neurológiailag intakt közlők esetében pedig a kognitív program téves lefutásán múlik), hanem az, hogy a szekvenciaszervezési programozás miért épp úgy pótolja a hiányt, ahogy. Saját osztályozásom aszerint törekszik számbavenni a fonológiai devianciákat, hogy azok milyen hiánypótló eljárás működése révén jöttek létre.

A nyelvbotláskorpuszok adatai zavarbaejtő változatosságot mutatnak: minden és mindennek az ellenkezője fellelhető. Törlés és betoldás, a magánhangzó-illesztés megsértése és kiterjesztése, mássalhangzókapcsolatok egyszerűsítése és egyszerű szegmentumok kapcsolattá bonyolítása és így tovább.

Ám ha ezeket a jelenségeket mindig arra vezetjük vissza, hogy valamilyen hiány pótlása miatt jöttek létre, hamarosan kiderül, hogy a változatosabbnál változatosabb hiánypótló műveletek három fő kategóriába rendezhetők:

1.      szabály hatókörét megváltoztató műveletek;

2.      az összetevők sorrendjét átrendező műveletek;

3.      összetevőket megismétlő műveletek.

Ezek a kategóriák sokféle eltérő műveletet foglalnak magukban. A szabály hatókörének megváltoztatása történik például a magánhangzó-illesztés kiterjesztésekor (öt düblőr következik) vagy megsértésekor (örökra odavan), átrendező és ismétlő művelet pedig lefuthat jegyeken vagy szegmentumokon, érinthet különféle szótagpozíciókat, hangsúly- vagy prominenciaviszonyokat. Csak zárójelben említem meg, mert ez már nem a mostani előadáshoz tartozik, de vizsgálataim arról tanúskodnak, hogy ez a három fő műveleti kategória minden ép és patologikus fonológiai deviancia osztályozására alkalmas. A különféle eredetű devianciák pedig abban mutatnak különbségeket, hogy az egyes műveleti kategóriákon belül milyen egyedi műveletek jellemzők rájuk. Például a tagolási határok kiemelésében, ami egy szabályhatókört megváltoztató művelet, a mássalhangzós indításjelzés egyaránt fellelhető a nyelvbotlás, az időskori tévesztés vagy éppen az afázia devianciái között. Ám az ilyet létrehozó számos művelet közül a nyelvbotlások kizárólag a zöngés kezdés zöngétlenítését alkalmazzák, míg az időskori tévesztések zárelemet tartalmazó zöngétlen mássalhangzó betoldását, valamint a nazális vagy réshang helyettesítését homorgán zárhanggal. Ehhez képest afáziában a mássalhangzós indításnak még további két határkijelölő művelete létezik.  

A kategorizálás először számbaveszi a három nagy művelettípus előfordulási viszonyait, illetőleg a kategóriákhoz tartozó egyes műveletek előfordulási viszonyait. Utána azt mutatja be, hogy az egyes hiánypótló műveletek a szekvencia mely szerkezeti vagy lineáris egységein futnak le, vagyis hogy honnan, a fonológiai környezet mely részéből veszi a művelet a hiánypótló információt. A hiánypótlás legfőbb környezete a szótagpozíció. A hiánypótlás elsősorban vagy ugyanabból a szótagból érkezik, mint ahol a hiány keletkezik, vagy egy szomszédos szóalaknak ugyanabból a szótagjából. Legtöbbször a hiány és a pótlás szótagpozíciója is megegyezik. Az sem mindegy, hogy a hiány a szóalak prominens vagy nem prominens pozíciójában lép-e fel. A hiány helyének és a pótlás helyének prominenciaviszonyai ugyanis összefüggést mutatnak. A hiányt és a hiány pótlásának helyét nem ritkán hierarchikus, szintaktikai viszony kapcsolja össze, máskor pedig lineáris szerveződést mutatnak. Ezek a viszonyok abban is eltérnek egymástól, hogy eltérő nagyságrendű közlésegységben működnek.

 

 

Adatok

 

A most bemutatandó tipológia az iménti szempontok szerinti  művelettípusokba sorolja egy saját gyűjtésű nyelvbotláskorpusz adatait. Ezekre az adatokra az jellemző, hogy létrejöttük során fonológiai szinten értelmezhető hiányok keletkeztek, amelyeket pótló műveletek hidaltak át.  Nem kerültek be a vizsgálandó részkorpuszba a nemcsak ér­tel­mezésükben, de felszíni meg­jelenési formájukban is morfológiai vagy annál magasabb grammatikai elemzési szintű ada­tok (1). Szintén nem kerültek be olyan adatok a vizsgálatba, amelyekben a tévesztést nem tudom ki­elégítően értelmezni: vagy azért, mert a közlés idejekorán abbamaradt, pl. (2), vagy azért, mert csak a jelenség leírásáig sikerült eljutnom, a tévesztést létrehozó lehetséges műveletek teljes feltérképezése még várat magára, pl. (3):

 

(1)

a két megjegyződés a fejemben összekapcsolódott

’megjegyzés’

(2)

kétszázezer karboná… karbovánec

’karbovánec’

(3)

ha egy marha szolindával o szalonnával szocializálódik

’szalonnával’

 

Ezt a munkát megelőzte egy korábbi előtanulmány (Szépe 2006), amely egy kisebb korpusz nyelvbotlásadatainak részletes elemzése alapján dolgozta ki a most alkalmazott kategóriákat. A kategóriák a nagyobb korpusz adatainak osztályozására is alkalmasnak bizonyultak. Az egyes tévesztések előfordulási arányai a nagyobb korpuszban kisebb-nagyobb mértékben változtak, illetőleg mutatkoztak adatok néhány olyan típusra is, amelyek az osztályozás alapelveiből levezethetők voltak, de amelyekre a kisebb korpuszban még nem akadt példa.

 

 

Eljárások: 1. táblázat, 1.a–b diagram

 

Az ily módon megszűrt és vizsgált 1116 adat művelettípusok szerinti megoszlási mintázatát az 1. táblázat és az 1.a–b diagram mu­tatja.

 

művelettípus

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szabályhatókör-megváltozt.

    87

    7,80

összetevőátrendezés

  313

  28,04

összetevőismétlés

  716

  64,16

Összesen, ebből:

1116

100,00

>1 tévesztés a közlésgys.-ben

    44

    3,94

frázishatárt túllépő

    35

    3,14

1. táblázat

 

 

 

Tendenciaszerűen jel­lemző, hogy közlésegységenként egy nyelvbotlás fordul elő, amely ritkán lépi át a frázis- vagy tagmondathatárt (3). Mondathatár, illetőleg köz­léshatár átlépésére pedig egyáltalán nem volt példa. (Patologikus tévesztésekben a tagmondat­határ átlépése ugyancsak ritka, ám a megnevezésben és utánmondásban a károsodott beszéd perszeverációs eljárásai gyakran mutatnak közlésegységet túllépő kiváltó okot.) A közlésegységben egyszerre megjelenő tévesztések száma sosem haladta meg a kettőt (4).

 

(3)

akkor nem egybepárolnám a tarajjal, hanem tejföllel spagettit főznék

’karajjal’

(4)

Horváth Kató Szabalin

’Horváth Szabó Katalin’

 

A művelettípusok közül az összetevőismétlés előfordulása mutatja messze a leg­nagyobb gyakoriságot (több mint 60%).

 

 

Szabályhatókör-megváltoztatás: 2. táblázat, 2.a–b) diagram

 

A három művelettípusból a legkisebb arányban jelenlévő szabályhatókör-megváltoztató tévesztések közül a tagolási határ kiemelése a leggyakoribb (2. táblázat, 2a–b) diagram).

 

művelettípus

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szabályhatókör-megváltoztás

összesen, ebből:

    87

  100,00

tagolási határ kiemelés

  51

  58,62

mgh-illeszkedés kiterjesztése

  27

  31,03 

szonoritási hierarchia kiterjesztése

    9

  10,35

2. táblázat

 

 

 

 

Határkiemelési  műveletek: 13. táblázat, 3.a–b diagram

 

Határkiemelés zöngétlenségművelettel, zárművelettel vagy a kettő együttes alkalmazásával mehet végbe szóalak vagy morféma indításakor (5a), illetőleg zárásakor (5b). A zöngétlenségművelet egy zöngés határszegmentumot vált zöngétlenre (6a), vagy a tagolási határra betold egy zöngétlen szegmentumot (6b). A zárművelet egy határszegmentum képzésmódját változtatja zár jegyet (is) tartalmazó képzésmódúvá (7a), vagy a tagolási határral betold egy zár képzésmódú szegmentumot (7b). A határkiemelés a szabálykiterjesztéseknek több mint felét teszik ki. (Patologikus tévesztések esetében a határkiemelés eljárása jóval gyakoribb előfordulású, mint az ép spontán beszéd nyelvbotlásaiban, műveleteinek színtere ugyancsak változatosabb, de maguk a műveletek ott is, akárcsak a nyelvbotlásokban, a zöngétlenség- és a zárkomponens alkalmazására építik a eljárás megvalósítását.)

 

(5) (a)

tervezek egy arra faló kanyarást

’való’

(b)

a költségek egy récét

’részét

(6) (a)

és úgy lehet megsütni a saját sírjában

’zsírjában’

(b)

micsoda szerencsé[k]tlenség történt

’szerencsétlenség’

(7) (a)

kis tisztács

’tisztás’

(b)

rosskeb... rossebként én is

’rossebként’

 

Ahogy a 3. táblázat és a 3a–b) diagram mutatja, a zöngétlenség- és zárműveletek formájában megvalósuló határkiemelések közül a befejezést jelölő határ kiemelése több mint hatszorosan meghaladja az indítást jelölő határ kiemelését. Morféma nagyságrendben kétszer olyan gyakori, mint szóalak nagyságrendben. A zárművelet előfordulása közel ötszöröse a zöngétlenségműveletének. Határkiemelés jegy nagyságrendben elsősorban szóalak indí­tá­sá­nál, szegmentum nagyságrendben pedig szonoráns mássalhangzóra végződő szóalak zárása­kor jelenik meg. Ezek mind összhangban állnak azzal, az előadás elején említett össze­függéssel, hogy a kisebb változatosságú szélső po­zí­ciók, főleg az indítópozíciók és főleg szóalak nagyságrendben stabilabbak az észlelés számára, ezért a közlés feldolgozásában is kiemelt szerepük van.

 

művelettípus

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

tagolási határ kiemelés, ebből:

    51

100,00

a)

szóalak vagy morféma zárásakor

    44 

  86,27

 

szóalak vagy morféma indításakor

      7

  13,73

b)

morféma nagyságrendben

    34

  66,67

 

szóalak nagyságrendben

    17

  33,33

c)

zárművelet

    42

  82,35

 

zöngétlenségművelet

      9

  17,65

3. táblázat

 

 

 

 

Összetevők átrendezése: 4. táblázat, 4a–b diagram

 

A szerkezetátrendezés kategóriája a második leggyakoribb művelettípus. Azonban a 30%-ot sem elérő előfordulási aránya számottevően alacsonyabb a szerkezetismétlés előfordulási arányánál, amely több mint 60%-os. A 4. táblázat és a 4a–b diagram szerint jellemzően inkább a szegmentumok, mint a jegyek nagyság­rendjé­ben jelenik meg. 100%-nak tekintve a szerkezetátrendezés összes adatát a korpuszban, a szegmentumhelycsere messze a leggyakoribb művelet:

 

szerkezetátrendező művelet

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

Összesen, ebből:

313

100,00

affrikátaösszeépítés

    8

    2,56

jegyhelycsere

  73

  23,32

szegmentumhelycsere

  232

  74,12

4. táblázat

 

 

 

A jegyre és szegmentumra kiterjedő átrendezések esetében a rendező művelet az érintett kom­ponenseket egymás helyére pozicionálja.

 

  (8)

horonálni

’honorálni’

onset – onset

  (9)

hertalytó

’helytartó’

kóda – kóda

(10)

Rubefon

’Rubofen’

nukleus – nukleus

(11)

befezejte

’befejezte’

onset – kóda

(12)

párfány

’páfrány’

kóda – onset

 

 

Átrendezés szótagpozíciók szerint: 5. táblázat, 5a–b) diagram

 

Az 5. táblázat és az 5a–b) diagram azt mutatja, hogy az átrendezések jellemzően azonos szótagpozíciók között mennek végbe. Az átrendezés legerősebben a mássalhangzóval ki­töltött szótagpozíciókat érinti

 

jegy- és szegmentumátrendező művelet

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

Összesen, ebből:

305

100,00

a)

azonos pozíciók között

  216

  70,82

 

eltérő pozíciók között

  89

  29,18

b)

msh-pozíciókat érintő

  242

  79,34

 

nukleust érintő

  63

20,66

5. táblázat

 

 

5. b) diagram

 

Egyik ritka típusa az affrikátaösszeépítés, amelynek rendező művele­tei tükör­szimmetriát mutatnak a patologikus devianciák affrikátafelbontásával.

A patologikus tévesztések egyik szerkezetátrendező eljárása az affrikáta virtuális kompo­nenseire való felbontása (vö. Szépe 2002). Az érintett affrikáták mindegyike onset pozícióra van előírva. A műveletek mindegyikére pedig az jellemző, hogy csak az egyik komponenst helyezi el eltérő pozícióban, a másik összetevő az affrikáta eredeti helyén marad. Az elmoz­gatott elem valamelyik legközelebbi kódában fog pozicionálódni, előremozgásnál ugyanannak a szótagnak a kódájában, hátramozgásnál pedig az előző szótag kódájában. Affrikátafelbontásra a vizsgált korpuszban nem akadt példa. Az ellenkező irányú művelet, affrikátaösszeépítés viszont létezik a nyelvbotlás adatai között, pl. (13a–b). A művelet tükörszimmetriát mutat a felbontással: az összeépített affrikáta abba az onsetbe pozicionáliódik, amelyre eredetileg a résösszetevő van előírva.

 

(13) (a)

mákos récse kéne még

’rétes’

(b)

azt kérdzette

’kérdezte’

 

A 6. táblázat és 6a–b diagram azt mutatja, hogy az azonos pozíciójú komponensek közötti átrendezések az onsetek kiemelkedően erős érin­tettségét mutatják. Előfordulásaikat 100%-nak véve az onsetek közötti helycsere közel 60%-os.

 

 

átrendezés azonos szótagpozíciók között

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

Összesen, ebből:

  216

100,00

onsetek között

  129

  59,72

kódák között

  35

  16,20

nukleusok között

  52

  24,08

6. táblázat

 

 

 

 

Átrendezés szekvenciapozíciók között: 7. táblázat, 7.a–b diagram

 

A 7. táblázat és a 7a) diagram szerint a szótagpozíciók közötti jegy- és elem­átrendezések vagy azo­nos szóalakon belül, vagy szomszédos, illetőleg távoli szóalakok között mennek végbe Az át­rendezések színtere kétharmad–egyharmad arányban oszlik meg a szóalakok közötti és a szóalakon belüli előfordulások között Ahogy a 7.b) diagramon látjuk, az azonos szóalakon belül érintett komponensek legtöbbször szomszédos szótagok azonos pozícióját foglalják el, pl. (14), a nem azonos szóalakokban érintett összetevők pedig a szóalakok azonos szótagpozícióját foglalják el, pl. 15). Ritkább az olyan eset, amikor eltérő szóalakhoz tartozik a két szomszédos szótag, amelyeknek azonos pozíciójára előírt elemek cserélődnek fel, pl. (16).

 

az átrendezések színtere

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

Összesen, ebből:

305

100,00

a)

szóalakon belül

 104

34,10

szomszédos szótagok között

nem szomszédos szótagok között

87

17

28,52

5,58

b)

szóalakok között

  201

65,90

azonos szótagok között

nem azonos szótagok között

190

11

62,29

3,61

7. táblázat

 

 

 

(14)

saranyú gyermekkorod volt

’sanyarú’

(15)

már azért sem érdemes nyitát vit… vitát nyitni

’vitát nyitni’

(16)

külön pechje volt a neme viatt

’a neve miatt’

 

 

Összetevőismétlés

 

A legnépesebb botlásadathalmazt létrehozó eljárás a szerkezetismétlés, amely az összes adat több mint 60%-ában vesz részt (vö. 1.b) diagram). Három alaptípusa különül el:

(i)                  a morféma­szerkezet-ismétlés, pl. (17).

(ii)                a szótagszerkezet-ismétlés, pl. (18), valamint

(iii)               a szegmentumokat érintő jegy-, illetőleg elemismétlés, pl. (19).

 

(17)

a viszony kölcsönyös

’kölcsönös’

morféma­szerkezet-ismétlés

(18)

csárszárszalonna

’császárszalonna’

szótagszerkezet-ismétlés

(19)

Imre űr működését megnézni

’úr’

jegy- / elemismétlés

 

Jegyismétlésnek tekintem azt, ha egy szegmentumpozíció egyetlen megkülönböztető jegye terjed rá egy másik szegmentumpozícióra. Eebben az esetben a művelet végeredménye nem szükségképpen két azonos szegmentum, pl. (20a), de természetesen az is lehet, pl. (20b). Elem­ismétlésnek pedig azt tekintem, ha egynél több jegy terjed rá egy másik szegmentumpozícióra, pl. (20c),  vagy akár a teljes jegyállomány, pl. (20d). Ebben az esetben a művelet végeredménye mindig két, jegyállomá­nyában azonos szegmentum.

 

(20) (a)

egy csomagot a gázsóraszekrényben őrzök

’gázóraszekrényben’

1 jegy ® nem azonos szegmentum

(b)

meg kell attól az ebénytől szabadulnia

’edénytől’

1 jegy ® azonos szegmentum

(c)

a bokatájás, a bokafájás melléktünetei

’bokafájás’

> 1 jegy ® azonos szegmentum

(d)

a Zoli húgyhólyaghulladást kap

’húgyhólyaggyulladást’

teljes jegyállomány ® azonos szegmentum

 

A szerkezetismétlés típusainak az előfordulási arányait illetően  a 8. táblázat és a  8.a–b) diagram a szegmentum szintű érintettség erős többségét mutatják (70,95%), míg a morfémaszerkezet-ismétlés és a szótagszerkezet-ismétlés mindössze 14-15%-kal képviselteti magát diagram).

 

szerkezetismétlő művelet

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

Összesen, ebből:

716

100,00

morfémaszerkezet-ismétlés

107

    14,94   

szótagszerkezet-ismétlés

    101

    14,11

szegmentum szintű ismétlés

  508

70,95

8. táblázat

 

 

 

A szegmentum szintű ismétlő műveletek számát 100%-nak véve a 9. táblázat és a 9.a–b) diagram a következőt mutatja. Az, amikor egyetlen jegy terjed rá egy másik szegmentumpozícióra (64,96%) majdnem kétszeresen meg­haladja az több jegy (vagy akár a teljes jegyállomány) terjedésé­nek előfordulását (35,04%). Hasonló arányokat mutat a morfémaszerkezet-ismétlés is. A szótagszerkezet-ismétlés esetében azonban ennek épp a fordítottját tapasztalhatjuk: az egyet­len jegy és az azonos elemet létrehozó több jegy terjedése közti arány 1:2, a több jegy javára. A szerkezetátrendező eljárás is elsősorban a teljes jegyfeltöltéseken működik: a részkorpuszban háromszor annyi esetben történik csere két pozíció teljes jegyállománya (vagyis két szegmentum) között, mint két pozíció egy-egy jegye között (vö. 4. táblázat).

 

szerkezetismétlő művelet

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szegmentum szintű

ismétlés összesen, ebből:

508

100,00

egy jegy ismétlése

330

  64,96

több jegy ismétlése

178

  35,04

morfémaszerkezet-ismétlés összesen, ebből:

  107

100,00

egy jegy ismétlése

  67

 62,61

több jegy ismétlése

 40

 37,39

szótagszerkezet-ismétlés összesen, ebből:

  101

100,00

egy jegy ismétlése

  35

 34,65

több jegy ismétlése

  66

 65,35

9. táblázat

 

 

 

A szótagszerkezet-ismétlés adatai közül egyet – kérdésessége miatt – érdemes köze­lebbről is megvizsgálni (21).

 

(21)

én nem félstem Einsteint

’féltem’

 

A szótagszerkezet-ismétléseket a szekvencia egyszerűsítése motiválja még annak az árán is, hogy a szerkezet szegmentálisan bonyolultabb lesz. Ez látszik a (21) példán is, amely­nek igealakjába az s betoldása azonos kételemű mássalhangzó-kapcsolatot (st) hoz létre a két szomszédos szóalakban, illetőleg olyan háromelemű mássalhangzó-kapcsolatokat, ame­lyeknek második és harmadik eleme minden jegy tekintetében, első eleme pedig a [szonoráns] osztályozójegyben megegyezik. Ám a két mássalhangzókapcsolat szekvenciaszervezési szem­pontból csak akkor tekinthető azonos szótagszerkezetnek, ha szótagfűzés tekintetében is azo­no­san elemezhetők, vagyis ha mindkét szótagban azonos pozíció képviseli a szótaghatárt. A félstem szóalakban s egyértelműen a korábbi szótagot zárja (féls$tem). A ma­gyar szótagfűzési szabályai ugyanígy vonatkoznak az Einsteint szóalakra is (Eins$tein), ám nem hagyható figyelmen kívül az adatközlőnek magas szintű német nyelvismerete, amelyről fel kell tennünk, hogy ugyanolyan módon tartalmazza a morfémaszerkezetre vonat­kozó intuí­ció­kat, mint magyar anyanyelve. Ha az adatközlő a közlés során vált a két nyelv között, és a nevet a német mentális lexikonjából hívja elő, akkor az Einsteint szóalakban a szótaghatár az Ein morféma után van, és s a következő szótag onsetjébe kerül. Ebben az eset­ben viszont az Einsteint szótagolása nem hozna létre szekvenciális homogeneitást a frázis szótagszerkezetei között. Mivel azonban a tévesztések legfőbb szervezőelve az információs tér szűkítése, fel­tehe­tő, hogy a példában az adatközlő a német név esetében is a magyar szótag­­fűzési szabá­lyok­ból kiindulva hozta létre a szerkvenciaegyszerűsítő alakot.

Hasonló példák a fonetikai szótagolás hatására a korpusz­ból (22–23). A fonológiai szótagolás szerint (22)-ben két, második szótagkezdő pozícióban lévő cs is ráterjeszthette jegyeit a mert utolsó pozíciójára. Ám a fonetikai szótagolás ezt a kódapozíciót a következő szótag onsetjévé teszi. (23)-ban a csomagot szóalakkezdő onset pozíciójának képzésihelyjegye terjed át a gázóraszekényben szóalak első morfémazáró kódapozíciójára. A fonetikai szótagolás azonban ezt is átszótagolja következő szótagi onsetté.

 

(22)

mer$cs a Kar$csi Szé$chenyi-s

’mert’

(23)

egy csomagot a gá$zsó$raszekrényben őrzök

’gázóraszekrényben’

 

 

Összetevőismétlés szótagpozíciók között: 10. táblázat, 10.a–b diagram

 

A 10. táblázat és a 10.a–b diagram szerint a szegmentum szintű ismétlések döntő többsége azonos szótagpozíciók között törté­nik

 

szegmentum szintű ismétlés

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

összesen, ebből:

508

100,00

azonos szótagpozíciók között

406

79,92

eltérő szótagpozíciók között

102

20,08

10. táblázat

 

 

 

Leggyakoribb az onsetek közötti ismétlési művelet, pl. (24). A 11. táblázaton és a 11.a–b) diagramon láthatjuk, hogy az összes, azonos szótagpozíciók között előfordulóknak közel 60%-át teszi ki. A nukleusok közötti ismétlés, pl. (25) ennek közel felét teszi ki, a kódák közöttiek, pl. (26) pedig a nukleusok közti ismétlés közel felét adják.

 

(24)

fél, hogy kerge marga kórt […kap]

’marha’

onset®onset

 

szegmentum szintű ismétlés

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

azonos szótagpozíciók között összesen, ebből:

406

100,00

onsetek között

232

57,14

nukleusok között

125

30,79

kódák között

49

12,07

11. táblázat

 

 

 

(25)

fökhagymás, füstölt

’fokhagymás’

nukleus®nukleus

(26)

megijedtem, hogy a kék… két fokhagyma sok lesz neki

’két’

kóda®kóda

 

A kódák közti ismétlés még annyira sem gyakori, mint az eltérő szótagpozíciók (onsetek és kó­dák) közti, amelyek közül az onset kódában való megismétlése (27) tendenciaszerűen gya­ko­ribb, mint a kóda onsetben való megismétlése (28). 

 

(27)

tehát egy szorosz szoros striktúrával oldjuk meg

’szoros’

onset®kóda

(28)

a tévesztékek

’tévesztések’

kóda→onset

 

 

Összetevőátrendezés és -ismétlés szekvenciapozíciók szerint: 12. táblázat, 12.a–b) diagram

 

Azok a pozíciópárok, amelyeket a szerkezetátrendezés vagy a szerkezetismétlés szegmentális szintű műveletei érintenek, a szekvencia három fő pontján helyezkedhetnek el:

(i)                  azonos szóalakban (ASZ);

(ii)                egymással szomszédos szóalakokban – ide értve az összetett szót alkotó lexémákat is – (SZSZ) és

(iii)               távoli (egymással nem szomszédos) szóalakokban (TÁV).

Ha azonos szóalakon belül foglalnak helyet, akkor elhelyezkedhetnek egymással szomszédos (ASZ+) vagy nem szomszédos (ASZ–) szótagpozícióban (29a–b). Ha pedig el­térő (egymással szomszédos vagy nem szomszédos) szóalakokban fordulnak elő, akkor elhe­lyezkedhetnek a két szóalak azonos szótagjában (SZSZ+ (30a), illetve TÁV+ (31a)), vagy nem azonos szótagjában (SZSZ­­– (30b), illetve TÁV– (31b)). Így hat pozícióval kimerítően jelle­mezhető a tévesztések szekvenciaszervezési pozíciók szerinti előfordulása.

 

(29) (a)

saranyú gyermekkorod volt

’sanyarú’

azonos szóalak

szomszédos szótag

(b)

engem idézett [Sova′Jo:]

’Sauvageot’

azonos szóalak

nem szomszédos szótag

(30) (a)

fünyi sutyi

’sunyi fütyi’

szomszédos szóalakok

azonos szótag

(b)

genetikusan nyitópozíciót jelent

’generikusan’

szomszédos szóalakok

nem azonos szótag

(31) (a)

de ha a Kenyeseit az ügynek megnyeri

’Keneseit’

távoli szóalakok

azonos szótag

(b)

később az ilyen még sóba jöhet

’szóba’

távoli szóalakok

nem azonos szótag

 

Ha a szegmentum szintű cserék és ismétlések szekvenciapozícióit vizsgáljuk, a 12. táblázatban és a 12.a) diagramon a szomszédos szóalakok közötti műveletek jelentős több­sége tűnik szembe, méghozzá mind a helycsere, mind az ismétlés esetben nagyjából azonos, 63% körüli átlagértékkel. A műveletek elsősorban a szomszédos szóalakok azonos szótagjait érintik. 

 

szekvenciapozíció szerinti előfordulás

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szegmentum szintű helycsere

 232

31,35

szegmentum szintű ismétlés

 508

68,65

Összesen, ebből:

740

100,00

azonos szóalakon belül (ASZ)

szomszédos szótagokban (+)

nem szomszédos szótagokban (–)

  135

118

17

  18,24

15,94

2,30

szomszédos szóalakokban (SZSZ)

azonos szótagokban (+)

nem azonos szótagokban (–)

  466

377

89

  62,97

50,95

12,02

távoli szóalakokban (TÁV)

azonos szótagokban (+)

nem azonos szótagokban (–)

  139

  114

    25

  18,79

15,41

3,38

 

szegmentum szintű helycsere összesen, ebből

  232

100,00

azonos szóalakon belül (ASZ)

szomszédos szótagokban (+)

nem szomszédos szótagokban (–)

    70

66

4

  30,17

28,45

1,72

szomszédos szóalakokban (SZSZ)

azonos szótagokban (+)

nem azonos szótagokban (–)

    147

139

8

  63,36

59,91

3,45

távoli szóalakokban (TÁV)

azonos szótagokban (+)

nem azonos szótagokban (–)

    15

9

6

  6,47

3,88

2,59

 

szegmentum szintű ismétlés összesen, ebből

508

100,00

azonos szóalakon belül (ASZ)

szomszédos szótagokban (+)

nem szomszédos szótagokban (–)

  83

71

12

  16,34

13,98

2,36

szomszédos szóalakokban (SZSZ)

azonos szótagokban (+)

nem azonos szótagokban (–)

  320

243

77

  62,99

47,83

15,16

távoli szóalakokban (TÁV)

azonos szótagokban (+)

nem azonos szótagokban (–)

  105

86

19

  20,67

16,93

3,74

12. táblázat

 

 

 

A 12.b) diagram százalékos megoszlása a következőt mutatja. Közös vonása mindkét vizsgált típusnak az is, hogy a szomszédos, illetőleg azo­nos szótagokra kiterjedő műveletek előfordulása (fekete, sárga, sötétkék) többszörösen meghaladja a nem szomszédos, illetőleg nem azonos szótagokra kiterjedő műveletek előfordulását a korpuszban. Eltérés mutatkozik viszont a helycserék és az is­métlések által érintett szekvenciapozíciók között abban, hogy míg a helycserék 30,17%-a azo­nos szóalakon belül fordul elő, a távoli szóalakok között pedig alig fordul elő ilyen műve­let (6,47%), addig az ismétlésnél  a távoli szóalakok érintettsége (20,67%) kis mértékben ugyan, de meghaladja az azonos szóalakon belüli előfordulásokat (16,34%). A cseréket és az ismétléseket együt­tesen tekintve ezeknek az eltéréseknek a kiegyenlítődése figyelhető meg: vagyis az, hogy a szomszédos szóalakok szekvenciaszervező műveletei (sárga és világoskék) két-háromszorosan megha­ladják mind az azonos szóalakon belül, mind a távoli szóalakokban megfigyelhetőket.

 

 

Összetevőátrendezések és ismétlések prominenciaviszonyok szerint

 

A szegmentális szintű szerkezetátrendező és -ismétlő műveletek színterét a szekven­ciában nagyban meghatározzák az érintett pozíciók prominenciaviszonyai. Két pozíció négy fő prominenciaviszonyban lehet egymással:

(i)                           prominens pozíció hat prominens pozícióra (PP), illetőleg cserénél egymásra (32a–c);

(ii)                         nem prominens pozíció hat nem prominens pozícióra (NN), illetőleg cserénél egymásra (33);

(iii)                        prominens pozíció hat nem prominens pozícióra (PN), illetőleg cserénél egymásra (34) és

(iv)                       nem prominens pozíció hat prominens pozícióra (NP), illetőleg cserénél egymásra (35).

(i)-en belül a pozíciók lehetnek azonos mér­tékben (32a) vagy eltérő mértékben prominensek. Ez utóbbi esetben hathat a prominensebb pozíció a kevésbé prominensre (PP↓) (32b), illetőleg a kevésbé prominens a prominensebbre (PP↑) (32c).

 

(32) (a)

már azért sem érdemes nyitát vit… vitát nyitni

’vitát nyitni’

(PP)

(b)

hogy stílserűen fejezzem ki magam

’stílszerűen’

(PP↓)

(c)

Nem lehetne a hagylót kihagyni?

’kagylót’

(PP↑)

(33)

akkor már nagyon halagudott a Bolla Kálmánra

’haragudott’

(NN)

(34)

jobban lehet forgatni egy nagyobb egyé[mb]... edényben

’edényben’

(PN)

(35)

genetikusan nyitópozíciót jelent

’generikusan’

(NP)

 

A 13. táblázat és 13.a) diagram azt mutatja, hogy szegmentum szintű helycserék és ismétlések összességét tekintve a két prominens pozí­ció között zajló műveletek teszik ki a prominenciaviszonyok által meghatározott műveletek közel felét

A százalékos arányokat bemutató 13.b) diagramon azt is láthatjuk, hogy a legritkább előfordulású a nem prominens pozíció hatása prominens pozícióra (6% alatti), a nem prominens pozíciók érintettsége pedig közel azonos arányban (26,08% és 19,05%) oszlik meg a prominens és a nem prominens pozíciók hatása között.

A 13.c) diagram szerint mind a helycserék, mind az ismétlések esetében magas a prominens pozíciók egymásra hatása (közel 50,00%). De a 13.d) diagramon azt is láthatjuk, hogy eltérés van az ismétlések és a helycserék műveletei között viszont abban, hogy míg a prominens pozíció tartalmának ismétlése ugyancsak prominens pozíció­ban mind az azonos (23,03%), mind az eltérő mértékben prominens (26,77%) pozíciók között kiegyenlített arányban megjelenik, addig a helycserénél az azonosan prominens pozíciók egymásra hatása  (41,38%) négyszeresen meghaladja a prominens és nem prominens pozíciók igen kis számban előforduló egymásra hatását (5,17%). Egy üresen maradt pozícióra bármelyik programozási szakaszban ráterjedhet a prominens pozícióra aktivált jegyfeltöltés, vagyis prominens és kevésbé prominens pozícióra is ráterjedhet egy prominens pozíció eredményesen aktivált jegyfeltöltése. Helycserénél viszont más a helyzet. Ha a prominensebb pozíció már korábban, az első fázisban fel van töltve, akkor a későbbi fázisban már nem fér oda jegy, tehát nem tud helyet cserélni kevésbé prominens pozíció jegyfeltöltésével. Szókeresési műveletekből tudjuk, hogy a leginkább prominens pozíciók jegyfeltöltése az első, és a legritkábban elmaradó művelete a fonológiai programozásnak. A jegyfeltöltés pozicionálódhat tévesen, de elmaradni alig szokott. Ha mégis megtörténik, akkor a következő lépésben, a kevésbé prominens pozíciók feltöltésénél már megtörténhet a téves pozicionálás. De éppen ennek alacsony száma utal a GPP-nek arra a tételére, hogy az azonos prominenciájú pozíciók jegyfeltöl­tése azonos programozási szakaszban történik.   

 



prominenciaviszonyok szerinti előfordulás

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szegmentum szintű helycsere

232

31,35

szegmentum szintű ismétlés

508

68,65

Összesen, ebből

740

100,00

prominens hat prominensre

azonosan prominensek hatnak egymásra

prominensebb hat kevésbé prominensre

kevésbé prominens hat prominensebbre

  363

165

137

61

49,05

22,30

18,51

8,24

nem prominens hat nem prominensre

  141

19,05

prominens hat nem prominensre

  193

26,08 

nem prominens hat prominensre

    43

  5,81

 

 

 

szegmentum szintű helycsere összesen, ebből

232

100,00

prominensek hatnak egymásra

azonosan prominensek hatnak egymásra

promin. és kevésbé promin. hat egymásra

  108

96

12

  46,55

41,38

5,17

nem prominensek hatnak egymásra

    42

  18,11

prominens és nem prominens hat egymásra

    82

  35,34

 

 

 

szegmentum szintű ismétlés összesen, ebből

508

100,00

prominens hat prominensre

azonosan prominensek hatnak egymásra

prominensebb hat kevésbé prominensre

kevésbé prominens hat prominensebbre

253

117

81

55

  49,80

23,03

15,94

10,83

nem prominens hat nem prominensre

138

  27,17

prominens hat nem prominensre

  83

  16,34

nem prominens hat prominensre

  34

    6,69

13. táblázat

 

 

 

 

 

Összetevőátrendezés és -ismétlés szintaktikai hierarchiaviszonyok szerint: 14. táblázat, 14.a–c) diagram

 

A 14. táblázat azt mutatja, hogy a promineciaviszonyokon kívül bizonyos mértékben szintaktikai viszonyok is hatást gyakorolni látszanak a szerkezetismétlő műveletekre. Ezek közül a legmarkánsabban a frázi­son belüli alaptag­–bővítmény hierarchikus viszony (A–B) jelenik meg az adatsorokban olyan módon, hogy a fonológiai tévesztést tartalmazó szóalakok egymással A–B szintaktikai kap­cso­latban állnak.

 

A–B kapcsolat a tévesztést tartalmazó

szóalakok között

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szerkezetátrendezés összesen, ebből

tartalmaz A–B-t

nem tartalmaz A–B-t

 313

  122

  191

100,00

  38,98

  60,02

szerkezetismétlés összesen, ebből

tartalmaz A–B-t

nem tartalmaz A–B-t

716

423

293

100,00

59,08

  40,92 

a) morfémaszerkezet-ismétlés, ebből

tartalmaz A–B-t

nem tartalmaz A–B-t

107

64

43

100,00

59,81

40,19

b) szótagszerkezet-ismétlés, ebből

tartalmaz A–B-t

nem tartalmaz A–B-t

101

78

23

100,00

  77,23

  22,77

c) szegmentum szintű ismétlés, ebből

tartalmaz AB-t

nem tartalmaz AB-t

508

  281

  227

100,00

55,32

44,68

A–B-t tartalmazó szerkezetismétlés összesen, ebből:

423

100,00

a) morfémaszerkezet-ismétlésben összesen, ebből:

alaptag hat bővítményre

bővítmény hat alaptagra

alaptag hat távoli bővítményre

    64

 

7

51

3

100,00

 

  10,94

79,69

  4,69

b) szótagszerkezet-ismétlésben összesen, ebből:

alaptag hat bővítményre

bővítmény hat alaptagra

alaptag hat távoli bővítményre

    78

 

21

54

3

100,00

 

26,92

69,23

3,85

c) szegmentum szintű ismétlésben összesen, ebből:

alaptag hat bővítményre

bővítmény hat alaptagra

alaptag hat távoli bővítményre

    281

 

144

97

40

100,00

 

51,24

34,52

14,24

14. táblázat

 

 

 

 

A szerkezetátrendezést tartalmazó adatok csaknem 40%-ában, a szerkezetismétlést tar­tal­mazó adatoknak pedig közel 60%-ában kimutatható az érintett pozíciókat tartalmazó szó­ala­kok szintaktikai kapcsolata (14.a) diagramok). Ez alátámasztja a GPP-nek azt az elvét, hogy a fonológiai együttprogramozás nemcsak szóalak nagyságrendben, hanem a szóalak kiterjesztésének nagyságrendjében, a frázisban is megvalósul.  A szerkezetátrendezésnél, pl. (36) természetesen csak annyi állítható, hogy alaptag és bővítmény kölcsönösen hat egymásra, a szerkezetismétlés adatai, pl. (37) esetében viszont megállapítható a hatás iránya is.

 

(36)

fünyi sutyi

’sunyi fütyi’

(37)

rebegő rémalak

’lebegő’

 

Míg a szerkezetátrendezéssel létrejött adatok közül kevesebb mutat szintaktikai hatást, mint ahány nem, addig a szerkezetismétlés példái között ez épp fordítva látszik lenni. A 14.a) diagram azt mutatja, hogy a szer­kezetismétlés összes típusában nagyobb a hierarchikus szintaktikai kapcsolatot tartalmazó ada­­tok aránya, mint az azt nem tartalmazóké. A 14.b) alsó diagramján pedig azt látjuk, hogy a szintaktikai kapcsolatot tartalmazó adatok közül is kiemelkedően magas (csaknem 80%) a szótagszerkezet-ismétlésben megjelenőké, míg a morfémakapcsolat- és a szegmentum szintű ismétlés közel azonos arányokat mutat (55-60%-uk tartalmaz szintaktikai kapcso­latot).

A szerkezetismétlés által érintett szóalakok hierarchikus szintaktikai kapcsolatai há­rom típusba sorolhatók:

(i)                  alaptag hat bővítményre (AB) (38a),

(ii)                bővítmény hat alaptagra (BA) (38b);

(iii)               alaptag hat távoli, vagyis alárendelt bővítmény bővítményére (távAB) (38c).

.

(38) (a)

a söröbb...a sűrűbb szövésű húsnál

’sűrűbb’

(AB)

(b)

a nyúlság esméje teljesen elhatalmasodott

’eszméje’

(BA)

(c)

valahogy tudomáséra kéna hozni

’tudomására kéne’

(távAB)

 

A 14.c) diagramok azt mutatják, hogy a (iii) típus a szegmentum szintű ismétlések körében fordul elő jelentősebb arányban. Mind a morféma-, mind a szótagszerkezet-ismétlések között azonban csak igen alacsony százalékban jelenik meg (5% alatt). A morfémaszerkezet-ismétlés pedig abban tér el a másik két ismétléstípustól, hogy adataiban az alaptagnak nemcsak a távoli bővítményre gyakorolt hatása fordul elő igen kis mértékben, hanem saját bővítményére gyakorolt hatása is.

A szótagszerkezet-ismétlésben szintén a bővítmény hatása az alaptagra (39b) a domi­náns (közel 70%), de ebben az ismétléstípusban a fordított hatás (39a) is jelentősebb: majdnem 30%-kal kép­viselteti magát. A szegmentum nagyságrendű ismétlések viszont az alaptag és közvetlen bővítménye közti viszonynak épp a fordítottját mutatják, mint a szótagszerkezeti ismétlések. Közöttük a legerő­sebb az alaptag hatása a bővítményre (több mint 50%) (40a), ennél alacsonyabb (közel 35%) a bővít­mény hatása az alaptagra (40b). Az alaptag hatása távoli bővítményre itt is ritka előfordulású, bár gyakoribb, mint a morféma- és a szótagszerkezet-ismétlés példáiban (39c, 40c).

Összefoglalva: az az összefüggés bontakozik ki a számadatokból, hogy

1.                             A szegmentális szintű ismétlésekben inkább az alaptag hat a bővítményre, míg a szegmentum nagyságrendjét meghaladó egységekben ez fordítva van. Vagyis a inkább szótag- és morfémaszerkezet-ismétlésben a bővítmény hat az alaptagra.

2.                             AB és a BA előfordulása fordítottan arányos mindegyik ismétléstípusban.

·        szegmentum nagyságrend: kevesebb BA, több AB

·        szótagszerkezet-ismétlés: több BA, kevesebb AB

·        morfémaszerkezet-ismétlés: még több BA, még kevesebb AB

3.                             távAB ritka mindegyik ismétléstípusban, de szegmentum nagyságrendben van a legtöbb előfordulás. Ez arra az erős tendenciára utal, hogy míg a morféma- és a szótagszerkezeti ismétlések lineárisan nem távolodhatnak el egymástól, vagyis szűkebb szekvenciarészleten kell megvalósulniuk, addig a szegmentum nagyságrendű műveletek egymástól távolibb szóalakokat is átfoghatnak.

 

 

(39) (a)

megígérem, hogy legközelebb elviszlek a Juká… Jupátba

’a Jupátba’

(AB)

(b)

Róth úrnál cuncus átveszte a kezdeményezést

’átvette’

(BA)

(c)

akkor elhalasztom csütörtökre a ceruzahegyesztést

’ceruzahegyezést’

(távAB)

(40) (a)

nem volt rössz ötlet beleejteni egy kolbászt

’rossz’

(AB)

(b)

hatszoros szebes… sebességgel fogod hajtani a dolgot

’sebességgel’

(BA)

(c)

megnézem, hogy a Baranyinek elég hosszú-e az í-je

’Baranyinak’

(távAB)

 

            Ugyancsak szintaktikai szintűek a korpuszban ritka előfordulású hangsúlyhatások. Mindegyik adatban a szekvencia prominens hangsúlyát viselő szótagból kerül ki a hangsúly­talan szegmentumra terjedő jegy: (41a)-ban az irtóhangsúlyos szótagból, (41b)-ben pedig  az emfatikus funkció miatt hangsúlyos szótagból. (41c) pedig a francia hátsó szóhangsúly hatását mutatja a hangsúlytalan első szótagra. 

 

(41) (a)

a ″Virág használ még el rengeteg viagramot

’diagramot’

(b)

nem 'hiszem, hogy a Diák ne tudna róla

’Deák’

(c)

engem idézett [Sova′Jo:]

’Sauvageot’

 

 

Összetevő-átrendezés és -ismétlés lineáris szerveződés szerint: 15. táblázat, 15.a–b diagram

 

A vizsgált adatsorok kétségkívül igazolják egyes szintaktikai szabályoknak a fonoló­giai szerkezetátrendező és -ismétlő műveletekre gyakorolt hatását. Ám nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül azt sem, ahogy a 15.a) diagram mutatja, hogy a szerkezetátrendezések 60%-ában, a szerkezetismétléseknek pedig 40%-ában nincs közvetlen, frázis szintű hierarchikus kapcsolat a tévesztésben érintett szóalakok között. Az egymással nem közvetlen szintaktikai kapcsolatban álló szóalakok kö­zötti fonológiai műveletek teljes feltérképezése meghaladja ennek a vizsgálatnak a kereteit. Ám ezek az adatok értelmezhetők a szekvenciának egy másfajta, a szintaxis hierarchikus kapcso­lataitól eltérő szerveződésével, a lineáris rendeződéssel. (42a–d) adatsorában olyan pél­dákkal találkozhatunk, amelyekben az egymással nem frázison belüli kapcsolatban lévő szóalakok a szekvenciában lineárisan egymást követik, eltérő nagyságrendű egységek soro­za­tá­ban. (42a–b)-ben egymásra következő szóalakok alkotják a jegyterjedés színterét, (42c)-ben ugyancsak: itt a fonetikai szótagolás szerint azonos onsetű szótagok adják meg a szekvencia egyszerűsíté­sét. (42d)-ben pedig azt látjuk, amikor alaptagok sorozata a művelet színtere, hiszen a jegy­terjesztés „átugorja” a tagadó operátort.

 

(42) (a)

a társadalom inkább kellemes, mint hasznos tagjává teszem magad melletted

’magam melletted’

(b)

na látja, Gittya

’Gitta’

(c)

mercs a Karcsi Széchenyi-s

’mert’

(d)

turista szalámiből nem többet, mint tíz dekát

’szalámiból’

 

Az alaptag–bővítmény kapcsolatot nem tartalmazó szerkezetátrendezések és -ismétlé­sek öt típusú szekvenciaszervezési viszonyt mutatnak a tévesztést tartalmazó szóalakok te­kintetében:

(i)                  hangsúlyhatás (43a–b),

(ii)                szóalakon belüli művelet (44a–b),

(iii)               mellérende­lés (45a–b),

(iv)              megszakítatlan lineáris kapcsolat (46a–b) és

(v)                megszakított lineáris kap­csolat  (47a–b).

 

(43) (a)

a ″Virág használ még el rengeteg viagramot

’diagramot’

(b)

nem 'hiszem, hogy a Diák ne tudna róla

’Deák’

(44) (a)

hathetes leveleket szürcsölsz

’leveseket’

(b)

jól eső és megbocsátó kanáj... kajánsággal elvigyorodtam

’kajánsággal’

(45) (a)

a dallammente és a hangmenet nem azonos fogalmak

’dallamminta’

(b)

 felmerült egy idés, szerény úr

’idős’

(46) (a)

tudnék ajánlani egy fét fő, fél főtt sárgarépát

’fél főtt’

(b)

a vilég legdiétásabb étele a székelygulyás

’világ’

(47) (a)

én is hova teszem az esem

’eszem’

(b)

genetikusan nyitópozíciót jelent

’generikusan’

 

A 15. táblázatból és a 15.b) diagramból az látszik, hogy mind az átrendezéseknél, mind az ismétléseknél a két leggyakoribb előfordulású típus a szóalakon belüli tévesztés, illetőleg a megszakítatlan lineáris kapcsolat  Az átren­dezések között a szóalakon belüli tévesztésen és a megszakítatlan lineáris kapcsolaton kívül más típus nem is fordul elő. Bár a szerkezetismétlésekben mindegyik típus képviselteti magát, a megoszlás az egyes ismétlésfajták között távolról sem ilyen kiegyenlített. Míg szegmentum nagyságrendben mindegyik típus előfordul, szegmentumot meghaladó nagyságrendben csak 1, illetőleg 2 típus. A szótagszerkezet-ismét­lésben kizárólag szóalakon belüli jegyterjedés fordul elő, morfémaszerkezet-ismétlésben viszont csakis szóalakot meghaladó nagyságrendű lineáris kapcsolatban.

A szegmentális szintű ismétlések közel felét a szóalakon belüli jegyterjedés teszi ki. A lineáris kapcsolat ez­úttal is jelentős motiválója az ismétlőműveletnek (közel 40%), a megszakítatlan változat erős többségével. Legritkább előfordulású a hangsúlyhatás és a mellérendelés. Ezeknek az A–B-kapcsolatot nem tartalmazó szekvenciaszervezési típusoknak az előfordulási gyakorisága egy­felől azt mutatja, hogy a szóalakon belüli csere és ismétlés jelentős tényező a hierarchikus szintaktikai viszonyt nem tartalmazó közlésegységekben, másfelől pedig azt, hogy a szekvenciaszervezés fonológiai devianciáit erősen motiválja a szintaxis. A tévesztést tartal­mazó, egymással hierarchikus viszonyban nem álló szóalakok közötti hangsúlyhatás egyértel­műen, a mellérendelés pedig bizonyos aspektusaiban szintaktikai jelenség, bár ez utóbbi vi­szonyt a hierarchia hiánya a lineáris kapcsolatok közé is sorolja.

 

szekvenciaszervezési előfordulástípus 

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

Összesen, ebből

1029

100,00

szerkezetátrendezés

313

  10,26

szerkezetismétlés

716

  89,74

szerkezetátrendezés összesen, ebből:

tartalmaz alaptag–bővítmény kapcsolatot (AB)

nem tartalmaz AB-t

 313

  122

  191

100,00

  38,98

  60,02

szerkezetismétlés összesen, ebből

tartalmaz AB-t

nem tartalmaz AB-t

716

423

293

100,00

59,08

  40,92 

AB-t nem tartalmazó szerkezetátrendezés összesen, ebből:

hangsúlyhatás

szóalakon belül

mellérendelés

megszakítatlan lineáris kapcsolat

megszakított lineáris kapcsolat

 

191

0

75

0

116

0

 

100,00

00,00

39,27

00,00

60,73

00,00

AB-t nem tartalmazó szerkezetismétlés összesen, ebből:

hangsúlyhatás

szóalakon belül

mellérendelés

megszakítatlan lineáris kapcsolat

megszakított lineáris kapcsolat

 

293

  20

103

35

74

61

 

100,00

6,83

35,15

11,95

25,26

20,82

morfémaszerkezet-ismétlésben összesen, ebből:

hangsúlyhatás

szóalakon belül

mellérendelés

megszakítatlan lineáris kapcsolat

megszakított lineáris kapcsolat

43

 

0

0

0

15

28

100,00

 

00,00

00,00

00,00

34,88

65,12

szótagszerkezet-ismétlésben összesen, ebből:

hangsúlyhatás

szóalakon belül

mellérendelés

megszakítatlan lineáris kapcsolat

megszakított lineáris kapcsolat

23

 

0

21

0

2

0

100,00

 

00,00

91,30

00,00

08,70

00,00

szegmentális szintű ismétlésben összesen, ebből:

hangsúlyhatás

szóalakon belül

mellérendelés

megszakítatlan lineáris kapcsolat

megszakított lineáris kapcsolat

227

 

18

96

27

52

34

100,00

 

7,93

42,29

11.89

22,91

14,98

15. táblázat

 

 

 

 

A hierarchikus rendezőelvnél jóval kisebb hatáskörű lineáris rendezés (vagyis a meg­szakítatlan és lineáris kapcsolat, illetőleg bizonyos tekintetben a mellérendelés) mindazokat a tévesztéspéldányokat képes azonos elv alapján értelmezni, amelyek nem egyetlen szóalakon belül mutatnak cserét, illetőleg ismétlést, továbbá nem tartalmaznak hierarchikus vagy más szintaktikai viszonyt. A megszakítatlan lineáris viszony egyértelmű számbeli fölényét mutat­ják az adatok azzal együtt is, hogy a morfémaszerkezet-ismétlés kis számú példányai között a megszakítottból van több. Egyfelől a szintaktikai hatások erőssége, másfelől pedig a megsza­kítatlan lineáris viszonyban lévő, tévesztést tartalmazó szóalakok gyakorisága arra enged kö­vetkeztetni, hogy az aktuális szekvenciarészlet kiválasztását, amelyen az egyidejű fonológiai programozás zajlik, két eltérő szervezőelv irányítja. Az elsősorban hierarchikus meghatáro­zottságú szintaxis mindenekelőtt frázis nagyságrendű közlésegységekre korlátozza a fonoló­giai jegyválasztó és -rendező műveleteket, az elsősorban a lineáris rendezésen alapuló szekvencia­­építés pedig mindenekelőtt az egymásra következő, azonos nagyságrendű közlés­egységekre.

Ez utóbbiakban, ahogy azt a 16. táblázat és a 16.a–b) diagram is mutatja, az előreprogramo­zás, az anticipáció a szakirodalomból közismert módon (vö. Huszár 2005) átlagosan kétszeresen meghaladja az ellenkező irányú programozás, a per­szeveráció előfordulási gyakoriságát.

 

szerkezetismétlési irányok

előfordulás száma

előfordulás aránya (%)

szerkezetismétlés összesen, ebből:

716

100,00

anticipáció

451

  62,99

perszeveráció

265

  37,01

morfémaszerkezet-ismétlés összesen,

ebből:

anticipáció

perszeveráció

107

 

  69

  38

100,00

 

64,49

35,51

szótagszerkezet-ismétlés összesen,

ebből:

anticipáció

perszeveráció

101

 

84

17

100,00

 

83,17

  16,83

szegmentum szintű ismétlés, ebből:

anticipáció

perszeveráció

508

330

178

100,00

64,96

35,04

16. táblázat

 

 

 

A  hierarchikus és a lineáris programozási művelet egyidejű hatása figyelhető meg azokon az eseteken, amelyekben a jegycsere, illetve -terjedés olyan szóalakok között zajlik, amelyek egyszerre mutatnak megszakítás nélküli lineáris kapcsolatot és A–B kapcsolatot (49).    

 

(49) (a)

Zsölt fölhívott

’Zsolt’

(b)

a söröbb...a sűrűbb szövésű húsnál

’sűrűbb’

(c)

hangszel... hangszalag peremének a tenziója

’hangszalag’

 

Mindennek fényében nyitott marad a jegyterjedést az egymással közvetlen hierarchikus viszonyban nem álló, megszakított lineáris rendezésű szóalakokban tartalmazó közlésegysé­gek kérdése (50a–b).

 

(50) (a)

a Világ nem fogadta kitörő örömmel az én telefonhívásomat

’Virág’

(b)

a virág szegényebb lenne, ha nem volna a Vitányi Borika

’világ’

 

 

Összefoglalás

 

A vizsgált nyelvbotlások azt mutatják, hogy a spontán beszédbeli fonológiai devian­ciák központi szervezőelve – hasonlóan más devianciatípusokhoz – az egyszerűsítés, amely  az átmenetileg hozzá nem férhető információt a szekvenciaszervezés eljárásinak alkalmazá­sával kompenzálja – így jön létre a deviáns alak (spontán beszédben a nyelvbotlás), amelynek fonológiai információtartalma mindig alatta marad az alapalakénak. Tendenciaszerűen jel­lemző, hogy közlésegységenként egy nyelvbotlás fordul elő, amely ritkán lépi át a frázis- vagy tagmondathatárt. Ez azt a megállapítást támasztja alá, hogy a fonológiai programozás szóalak, illetőleg annak kiterjesztésének, a frázisnak a nagyságrendjében történik.

A eljárások közül a szerkezetismétlés előfordulása mutatja a leg­nagyobb gyakoriságot. Ez azt jelenti, hogy az információhiány mindenekelőtt a szegmentális összetevők halmazának szűkítéséből adódik: a sorrendező műveletek hiánya ehhez képest másodlagos jelentőségű a tévesztésekben.

A zöngétlenség- és zárműveletek formájában megvalósuló határkiemelések közül a befejezést jelölő határ kiemelése többszörösen meghaladja az indítást jelölő határ kiemelését. Morféma nagyságrendben kétszer olyan gyakori, mint szóalak nagyságrendben. Ezek mind összhangban állnak azzal, az előadás elején említett összefüggéssel, hogy a kisebb változatosságú szélső po­zí­ciók, főleg az indítópozíciók és főleg szóalak nagyságrendben stabilabbak a beszédmechanizmus számára. A zárművelet előfordulása többszöröse a zöngétlenségműveletének. Határkiemelés jegy nagyságrendben elsősorban szóalak indításánál, szegmentum nagyságrendben pedig szonoráns mássalhangzóra végződő szóalak zárásakor jelenik meg. Ez az összefüggés szintén az előbbieket támasztja alá: szóalakok esetében a stabilabb indítópozíció megerősítéséhez elegendő egyetlen jegy megváltoztatása, míg a valamivel kevésbé prominens zárópozíció szegmentális megerősítést igényel.

A szerkezetátrendezés jellemzően inkább a jegyek, mint a szegmentumok nagyság­rendjében fordulnak elő. Egyik ritka típusa az affrikátaösszeépítés, amelynek redező művele­tei tükörszimmetriát mutatnak a patologikus devianciák affrikátafelbontásával. Az átrendező eljárás legfőbb színterei a szegmentumpozíciók, amelyekben jegy- és elemcserék történnek. Az átrendezés legerősebben a mássalhangzóval kitöltött szótagpozíciókat érinti, azon belül is jellemzően azonos szótagpozíciók – mindenekelőtt onsetek – között zajlik. A jegy- és elem­átrendezések vagy azonos szóalakon belül, vagy szomszédos szóalakok között történnek. Ezek a jelenségek egyfelől ismét azt támasztják alá, hogy a fonológiai programozás szóalak vagy frázis nagyságrendben zajlik, másfelől pedig pedig felhívják a figyelmet a lineáris szekvenciaszerveződés hatására is.

A fonológiai programozás szerkezeti és lineáris szerveződésének együttes működésére utal az az összefüggés, hogy szóalakon belül az érintett komponensek mindig szomszédos szótagok azonos pozícióit töltik ki, szomszédos szóalakok között pedig a szóalakok azonos szótagpozícióit.

Az összetevőismétlés morfémaszerkezet, szótagszerkezet és szegmentum nagyságrend­ben mehet végbe. Ez utóbbiak előfordulása igen nagy gyakoriságot mutat az előbbiekhez ké­pest. Az egyetlen jegy ráterjedésének előfordulása többszörösen meghaladja a több jegy terje­déséét. Ezzel szemben a szerkezetátrendezés mindenekelőtt teljes jegyfeltöltéseken műkö­dik. Mindkét összefüggés azt támasztja alá, hogy a fonológiai szerkezet kiépítése a szóalakban megelőzi a jegyfeltöltést. A szegmentumpozíciókban történő ismétlések döntő többsége azonos szótagpozíciók kö­zött zajlik: leggyakrabban az onsetek között. Az azonos szótagpozícióból való hiánypótlás ismét a fonológiai szerkezetépítés koraibb szakaszban való történését támasztja alá. Az onsetek kiemelt szerepét az elsőszótagi hangsúllyal szokták magyarázni, bár meg kell jegyezni, hogy a nem elsőszótagi hangsúlyt viselő franciában is – eltérően a spanyoltól (Berg 1991) – kiemelt az onsetek szerepe (Rossi–Peter-Dafare 1997).

A szerkezetátrendező és -ismétlő eljárások szegmentum nagyságrendet érintő műve­leteit illetően jellemző, hogy az érintett pozíciópárok a szekvenciában hol foglalnak helyet. Szembetűnő a szomszédos szóalakok, és azon belül az azonos szótagok közötti műveletek jelentős többsége. A szomszédos, illetőleg az azo­nos szótagokra kiterjedő műveletek száma többszörösen meghaladja a nem szomszédos, ille­tőleg nem azonos szótagokra kiterjedő műveletekét. Ez ismét a szerkezetépítés elsőbbségére utal a szegmentumok jegyfeltöltésével szemben.

A szerkezetátrendezés és -ismétlés előfordulási pozícióit nagyban meghatározzák a szek­vencia prominenciaviszonyai. Legnagyobb az előfordulása a két prominens pozíció kö­zött végbemenő műveleteknek, legritkább előfordulású pedig a nem prominens pozíció hatása prominens pozícióra. A prominens pozíció jegyfeltöltésének ismétlése azonos és eltérő mér­tékben prominens pozíciók között is megtörténhet, míg cserénél szinte kizárólag az azonos mérték­ben prominens pozíciók tudnak hatni egymásra. Ebből arra következtethetünk, hogy az azonos mértékben prominens pozíciók jegyfeltöltése azonos programozási szakaszban történik, míg az egymástól eltérő prominenciájú pozíciók eltérő programozási szakaszokban.

A prominenciaviszonyokon kívül a frázison belüli hierarchikus szintaktikai viszonyok is meghatározó tényezői a devianciaeljárásoknak, elsősorban a szerkezetismétlésnek. Kiemel­ke­dően nagy hatást gyakorolnak a szótagszerkezet-ismétlésre. A devianciát tartalmazó szóalakok többsége egymással közvetlen alaptag–bővítmény kapcsolatban áll, kis hányada pedig távoli alaptag–bővítmény kapcsolatban.

Bár a szekvenciaszervezés fonológiai devianciáit erősen motiválja a szintaxis, elő­for­dul­nak olyan, hierarchikus kapcsolattal nem értelmezhető adatok a vizsgált részkorpuszban, amelyek a szekvenciának egy másfajta szerveződésével, a megszakított és a megszakítatlan lineáris rendeződéssel írhatók le, az utóbbiak erős többségével.  Mindez arra enged kö­vet­kez­tet­ni, hogy két, eltérő szervezőelv irányítja, hogy mi is legyen az az aktuális szekvenciarészlet, amelyen az egyidejű fonológiai programozás történik. A hierarchikus ren­de­zés frázis nagyság­rendű közlésegységekre korlátozza a programozási műveleteket, a li­neá­ris sorozat­építés pedig az egymásra következő, azonos nagyságrendű közlésegységekre. Elő­fordul e két szervezőelv egyidejű hatása is.

Az elemzés végére nyitva maradt többek között az a kérdés, hogy mi irányítja a jegyterjedést  a megszakított lineáris rendezésű szóalakokban.

 

 

Hivatkozások

 

Berg, T. (1991), Phonological Processing in a Syllable-timed Language with Pre-final Stress. Evidence from Spanish Speech Error Data. Language and Cognitive Processes 6/4: 265–301.

Gósy M. (2001), A lexikális előhívás problémája. In: Gósy Mária (szerk.:) Beszédkutatás 2001. MTA Nyelvtudomány Intézet, Budapest, 126–142.

Huszár Ágnes (2005), A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében. Tinta, Budapest.

Rossi, M. – Peter-Defare, É.: Les lapsus, ou comment notre fourche a langué. Presses Universitaires de France, Paris.

Szende, T. (1992), Phonological representation and lenition processes. MFF/HPP 24. MTA Nyelv­tudományi Intézet, Budapest.

Szende T. (1997), Alapalak és lazítási folyamatok. Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes 22. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

Szépe, J. (2002), Hangsorépítési stratégiák nyelvbotlásokban és parafáziákban. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás 2002, 52–69. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

Szépe J. (2006), Történetek egy lovag botlásairól. In: Cser A. (szerk.), Köszöntő kötet Szende Tamás tiszteletére. Open Art, Budapest, 77–100.

 

 

 

 

 



* Az alábbi kérdőívet 26 vizsgálati személy töltötte ki, közülük 23-an adtak minden tekintetben értékelhető válaszokat (9 férfi és 14 nő, életkoruk 23–67 év között, mindnyájan felsőfokú végzettségűek). A válaszok összefoglalását a kérdések után piros színnek közlöm.

1. kérdés:

[...] öngyilkossági szándékkal ugrott a folyóból a hídra.

(A [...] az ugrás végrehajtóját takarja.)

Ez a mondat egy, a magyart idegen nyelvként tanuló fiatal felnőtt szájából hangzott el. Kijavítaná? Ha igen, hogy nézne ki az Ön mondata?

Igen. [...] öngyilkossági szándékkal ugrott a folyóból a hídra.

2. kérdés:

[...] a folyóból a hídra ugrott.

(A [...] az ugrás végrehajtóját takarja.)

Lehet-e az ugrás végrehajtója

a) valamilyen tárgy? Például?           23 nem.

b) valamilyen élőlény? Például?       23 igen (béka, hal, repülőhal, alligátor stb.).

c) valamilyen állat? Például?             23 igen (béka, hal, repülőhal, alligátor stb.).

d) valamilyen emberformájú tárgy vagy kitalált élőlény? Például?            22 igen – 1 nem.

                                                               (játékfigura, bionicle, batman, superman, yeti, android,

békacombú ember, vízisárkány stb.)

e) hétköznapi ember? Ha igen, milyen szövegkörnyezetet tud hozzá elképzelni?

                                                               13 nem – 10 igen, de megszorítással és értelmezéssel, pl.:

„Igen, ha alacsony a híd és a folyó”; „Sekély folyóval, alacsony, karfátlan fahíddal”; „Kaszkadőr”; „Ha hídnak tekintjük a sekély folyó fölött keresztbefektetett fatörzset”; „Hétköznapi ember is lehet, ha van valami a vízben, amiről el tud rugaszkodni. Például egy kó vagy egy bója”; „Ahhoz, hogy egy ember a vízből a hídra kerüljön, mindenképpen kapaszkodnia/támaszkodnia kell, és akkor azt már nem ugrásnak nevezzük”; „Egy ember felkapaszkodik a hídra. Nagy nehezen”; „Ezt úgy tudnám elképzelni, hogy egy filmet visszafelé vetítenek”.