Szépe Judit

igen súlyos

S középsúlyos

igen súlyos

S középsúlyos

igen súlyos

In: Kukorelli Katalin: Hatékony nyelvi, idegen nyelvi és szakmai kommunikáció interkulturális környezetben, 219–228.

XI. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti és Kommunikációs Konferencia. Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros.

Szépe Judit

Globális programozás Broca-afáziában

1. A Globális Programozás Elve a deviáns közlésekben

Az afáziás beszédtevékenység leglátványosabban tetten érhető deviánciái a fonológiai parafáziák, amelyek a közlésegység-elemek előhívásának és/vagy sorrendezésének műveleti hibáiból erednek. A hibázások, bár látszólag rendszertelenek, első pillantásra minden és mindennek az ellenkezője előfordulhat közöttük, valójában szabálykövetők (vö. Jakobson, 1941, 1955, 1963; Fromkin, 1973, 1980; Dell, 1985, 1986; Levelt, 1989).

Minden hibázás hátterében közös vezértényező működik: az információszűkítés. Az információ csökkenése abból adódik, hogy a sérült beszédmechanizmus a közlésfolyamatnak egy adott pontján nem fér hozzá valamely fonológiai információhoz. A fonológiai parafáziákban megjelenő információcsökkenésnek három forrása lehet (vö. Szépe, 2006). Az előhívandó összetevők közül egy vagy több nem vagy nem a megfelelő időzítéssel elérhető, másfelől pedig abból, hogy az előhívott összetevők sorrendezésére vonatkozó előírás nem elérhető. Ezeknek az információknak a hiánya akkor nem szakítja meg a közlést, ha a beszédprogramozásnak a hiányzó összetevőt vagy sorrendezési előírást sikerül pótolnia. A hiányzó összetevő pótlása jellemzően a vele azonos nagyságrendű, eredményesen előhívott összetevők egyikével történik. A sorrendezési információ hiányának pótlását pedig a szótag szerkezeti felépítése vezérli, lényege szerint pedig a szótagpozíciók egymás jegyeivel történő kitöltését jelenti. Az információpótlást néhány nagy hatókörű kompenzáló eljárás hajtja végre, amelyek az eltérő típusú és eredetű devianciákban számos különféle művelettípusban valósulnak meg. A sérült közlésegység a kompenzálás ellenére is kevesebb információt tartalmaz, mint a nem sérült megfelelője.

Az információcsökkenés harmadik forrása a szekvenciahatárok megerősítése vagy bevezetésének művelete. Ez növeli a közlemény redundanciáját, ezáltal csökkenti információtartalmát. A folyamatos, kiemelést (fókuszt) nem tartalmazó közlésben a szóalak/frázis nagyságrendű közlésegységekben semmilyen tagolási határ jelölése nem kötelező. Ezért a legnagyobb entrópiájú, vagyis a legkevésbé redundáns közlésegység egyáltalán nem tartalmaz tagolásihatár-jegyet. Ettől eltérni csak az információcsökkenés irányában lehetséges: méghozzá a tagolási határok akusztikailag azonosítható realizációjával, amely növeli a közlés redundanciáját, azaz csökkenti információtartalmát. A határkiemelés művelete a szóalak belsejében vagy határain a fonológiai reprezentáció által előírt morféma- vagy szóhatárt erősíti meg valamely tagolásjel(ek) alkalmazásával, a határbevezetés művelete pedig szegmentummódosítással vagy junktúrával tagolja át a szóalakot olyan módon, hogy morfémahatár jöjjön létre a szóalaknak azon a pontján, amelyen a fonológiai reprezentáció eredetileg nem tartalmaz határt.

Az információszűkítés a Globális Programozás (Szende, 1989; 1992; 1997) központi elve. Az elmélet szerint az előhívandó közlésegységek lexikonbeli, illetőleg posztlexikális fonológiai reprezentációjának előhívása két eltérő műveleti szinten történik.

1. A globális fonológiai programozás a fonológiai reprezentáció által tartalmazott információk közül a szótagszámot, a szóhatárokat, a hangsúlymintákat és a fonotaktikai elrendezést hívja elő, valamint a közlésegység egészében felhasználandó megkülönböztető jegyeket. Nem hívja elő azonban a szegmentumok pontos számát. Így a jegyek sorrendezéséről is csak korlátozottan, kizárólag a szóalak prominens pozícióira vonatkozóan rendelkezhet. Vagyis ezen a szinten kizárólag a közlésegységet határoló szegmentumpozíciók kapják meg teljes jegyfeltöltésüket.

2. A fonológiai finomprogramozás a közlésegység teljes szegmentumszámát előhívja. Az absztrakt közlésegységet szegmentumfülkék sorozata alkotja. Az ezeket a fülkéket feltöltő megkülönböztető jegyek alkotják a közlésegységek szegmentumait. Ezen a szinten szekvenciaszervezési műveletek sorrendezik a közlésegység egészére globálisan előhívott jegyeket a nem prominens pozíciókban, amelyek ezáltal megkapják teljes jegyspecifikációjukat. A globális programozás bemenetét képezi a finomprogramozásnak, amely pedig az implementáció kiindulását adja. Deviáns közlésekben az ép beszédben organikusan együttműködő szintek szétválhatnak. Ha az egyik és/vagy a másik szint nem fér hozzá a közlésegységre vonatkozó valamely információhoz, akkor fonológiai devianciák, parafáziák jönnek létre.

Az elmélet szerint bármely közlésegységhez két, egymással meghatározott viszonyban lévő hangtani leírás rendelhető: (i) a szóalak fonológiai reprezentációja, valamint (ii) a közlésben realizált formájának leírása (Szende, 1997: 5). A fonológiai reprezentáció a szóalak kiinduló formáját adja meg, amelyen a fonológiai szabályok közül a közlésegység határszegmentumai közötti rendszerszabályok érvényesülnek. A realizált forma leírása pedig azokat a levezetéseket is tartalmazza, amelyek a realizált formának a fonológiai alapalaktól való szegmentális és szekvenciális eltéréseit eredményezik. Ezek az eltérések hozzák létre többek között az afáziás közlésekben tapasztalható deviáns alakokat.

Az alapalak és a realizált forma közötti fő eltérés abban áll, hogy az elmélet az alapalakot minden szegmentumában teljes specifikációjúnak teszi fel (vagyis az alapalak minden tagolási pozíciójára az összes előírt megkülönböztető jegyet felveszi), a realizált forma eltéréseit pedig éppen abban látja, hogy az alapalakhoz képest az nem teljes specifikációjú, így teret enged olyan jegyfeltöltéseknek is, amelyeket a fonológiai reprezentáció nem ír elő számára.

2. Problémafelvetés és célkitűzés

Szépe (2007) magyar anyanyelvű anterior és poszterior afáziások közléseinek elemzése alapján kimutatta, hogy az egyes fonológiai devianciák előfordulási gyakorisága elsősorban az afázia súlyosságához köthető, s csak azon belül, korlátozottan az egyes klinikai afázia-főcsoportokhoz. Mindegyik afáziatípusban és mindegyik súlyossági fokozatban mindegyik, információhiányt pótló eljárás kimutatható volt: a tagolásjelölés, az összetevő-ismétlés, az összetevő-átrendezés, a szabálykiterjesztés, az egyjegyű helyettesítés, a többjegyű helyettesítés, a törlés és a betoldás (vö. Blumstein, 1973, 1990; Tuller, 1984; Berg, 2005). Ez a dolgozat további elemzésekkel arra a kérdésre keresi a választ, vajon az egyes eljárások eltérő művelettípusokban mutatkoznak-e meg a Broca-afázia eltérő súlyossági fokozataiban, vagyis előfordulnak-e olyan művelettípusok, amelyek differenciáldiagnosztikai értékkel rendelkeznek.

3. Módszer és eredmények

Vizsgálatom négy gyógyult Broca-afáziás fonológiai devianciáit vetette össze. Az afáziatípusokba sorolás a Western afáziateszt magyarra kidolgozott változata alapján történt (l. Osmanné Sági, 1991), amely szerint három közlő afáziahányadosa (AQ) középsúlyos, egyé pedig igen súlyos állapotra utal (vö. 1. táblázat).

1. táblázat

Afáziahányados értékek középsúlyos és igen súlyos Broca-afáziában

Afázia súlyossága	AQ értékek
középsúlyos	36,0
középsúlyos	37,4
középsúlyos	41,0
igen súlyos	24,0

A két súlyossági fokozat között több mint 50%-nyi különbség mutatkozik (vö. 1. ábra).

1. ábra

Középsúlyos és igen súlyos Broca-afázia afáziahányadozása (AQ)

Mindhárom középsúlyosan afáziás közlőtől nyerhetők interjúhelyzetben előhívott közlések, valamint konfrontációs képmegnevezések és utánmondások. Az igen súlyosan afáziás közlő azonban az előbbi két feladathelyzetben csak igen korlátozott mértékben tud teljesíteni (vö. 2. ábra).

2. ábra

A Western afáziateszt eredményei középsúlyos és igen súlyos Broca-afáziában

Mind afáziahányados (AQ), mind fonológiai károsodás (FK) tekintetében, mind pedig a Western afáziateszt szempontjai szerint a középsúlyos Broca-afázia élesen elkülönül a súlyostól, kivéve az értés vizsgálati szempontját, amely a Broca-afáziásoknál viszonylag kevéssé sérül (vö. 2. táblázat).

2. táblázat

A közlők afáziájának és fonológiai károsodásának súlyossági foka

(az alacsonyabb AQ és a magasabb FK mutatók súlyosabb károsodást jeleznek)

Broca-afázia súlyossága	AQ értékek	Inf. tart.	Fluencia	Értés	Után- mondás	Meg- nevezés	FK értékek
középsúlyos	36,0	9,0	4,0	6,4	4,0	3,6	57
középsúlyos	37,4	9,0	4,0	7,8	3,7	3,2	58
középsúlyos	41,0	7,0	6,0	8,1	3,2	3,2	80
igen súlyos	24,0	4,0	2,0	6,2	2,6	1,2	329

A három középsúlyosan afáziás közlő hangfelvétele azonos témájú interjúból, konfrontációs képmegnevezésből és utánmondásokból állt. (A közlés időtartama a közlők eltérő beszédtempója szerint változott, illetőleg aszerint, hogy milyen hosszú közlés tartalmazott elegendő számú fonológiai devianciát.) A négy közlő összesen 524 fonológiai devianciát produkált, ebből a három középsúlyosan afáziás közlő 195-öt. Az igen súlyosan afáziás közlő, akitől elsősorban utánmondásbeli adatok voltak gyűjthetők, fonológiai devianciának száma 329 volt (vö. 3. ábra).

3. ábra

Fonológiai devianciák középsúlyos és igen súlyos Broca-afáziában

A közlők beszédjének károsodását előzetesen három szempont alapján csoportosítottam: az afázia súlyossága szerint, az afáziahányados szerint, valamint a fonológiai károsodás mértéke alapján. Ezután azt vizsgáltam, hogy devianciaeljárások, illetőleg azok műveletei közül melyek fordulnak elő a vizsgált korpuszban. Az eljárások közül a tagolásjelzés (1), az összetevő-ismétlés (2), az összetevő-átrendezés (3), a lenizáció (4), a helyettesítés (5), az indítászöngésítés (6), a törlés (7), a mássalhangzó-kapcsolatokban végrehajtott egyszerűsítési (8) és optimalizálási műveletek (9), az erősítés (10), a zárás szonoritásának optimalizálása (11), valamint a nem prominens pozícióba történő betoldás (12) jellemezte a korpuszt (vö. még 3. táblázat).

(1)	holló	’olló’	tagolásjelzés
(2)	lénylik	’fénylik’	összetevő-ismétlés
(3)	alvos	’lapos’	összetevő-átrendezés
(4)	vögre	’bögre’	lenizáció
(5)	bödrös	’gödrös’	helyettesítés
(6)	bolip	’polip’	indítászöngésítés
(7)	intaszék	’hintaszék’	törlés
(8)	hogora	’zongora’	msh-kapcsolat egyszerűsítése
(9)	vorló	’olló’	msh-kapcsolat optimalizálása
(10)	bont	’mond’	erősítés
(11)	nagyont jól	‘nagyon jól’	zárás szonoritásának optimalizálása
(12)	csirák	’diák’	betoldás nem prominens pozícióba

3. táblázat

Devianciaeljárások műveletei középsúlyos és súlyos Broca-afáziában

	tag. jelzés	ism.	átrend.	leniz.	helyett.	zöng.	törlés	msh-kapcs.	erősítés	zárás szon.	betold. nem pr.
középsúlyos	3	10	1	2	18	1	20	1	0	1	0
középsúlyos	15	8	0	0	20	1	9	5	0	0	0
középsúlyos	10	17	5	1	40	0	4	2	1	0	0
igen súlyos	70	37	12	62	46	28	39	12	9	8	6

Az egyes devianciatípusok mintegy fele a középsúlyos és az igen súlyos Broca-afáziában rendszeresen megjelenik. Ezek az eljárások a korpuszban a tagolásjelzés, a helyettesítés, a törlés, az összetevők ismétlése és átrendezése, valamint a mássalhangzó-kapcsolatok végrehajtott egyszerűsítési és optimalizálási műveletek voltak (vö. 4. táblázat).

4. táblázat

A középsúlyos és igen súlyos Broca-afáziában rendszeresen előforduló devianciaeljárások

Ezek az eljárások előfordulási gyakoriságukban szignifikánsan eltérnek középsúlyos és igen súlyos afáziában (t<0,05), műveleteik mintázata azonban hasonlóságot mutat. A tagolásjelzésre mindkét súlyossági fokozatban jellemző az indításjelzés erős többsége a zárásjelzéshez képest. Ennek hátterében a Broca afáziára általában jellemző közlésindítási nehézség áll. A tagolásjelzések közlésegység nagyságrendben nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, mint morféma nagyságrendben, s ez még az igen súlyos Broca-afáziára is jellemző. Még az egyes morfémák előhívási időzítésének nehézségei sem növelik meg a morféma nagyságrendű tagolásjelzések számát, ami arra utal, hogy a közlésegység a fonológiai programozás első, globális szintjére morfológiai szerkezetét illetően elkészült állapotban kerül.

A helyettesítések közül az egyjegyű helyettesítés erősebben jellemzi mind a középsúlyos, mind az igen súlyos Broca afáziát (Lecours–Lhermitte–Deloche, 1973). Az egyjegyű helyettesítések dominanciája azt jelenti, hogy az információhiány pótlására a fonológiai programozás elsősorban olyan halmazból választ elemet, amelynek tagjai minél több összetevő tekintetében azonosak. A választást környezetfüggő helyettesítésekben a közlésegységben eredményesen előhívott összetevők irányítják, környezetfüggetlen helyettesítésekben pedig a rendszer- és közlésszintű előfordulási gyakoriság (Szépe 2002).

A törlések mindkét súlyossági fokozatban megjelennek. Az össszetevők ismétlése és átrendezése jellegzetesen szótagpozíciókhoz kötődik, a mássalhangzó-kapcsolatokon végbemenő műveletek pedig mind a középsúlyos, mind az igen súlyos Broca-afáziában homogenizálást, illetőleg szótagoptimalitás-növekedést hoznak létre (vö. 5. táblázat).

5. táblázat

A középsúlyos és igen súlyos Broca-afáziában előforduló

devianciaeljárások műveleteinek megoszlása

	középsúlyos				igen súlyos
		%		%		%		%
tagolásjelzés pozíciója	indítás	52	zárás	48	indítás	83	zárás	17
tagolásjelzés nagyságrendje	közlésegység	67	morféma	33	közlésegység	72	morféma	28
helyettesítés	1 jegyű	32	>1 jegyű	68	1 jegyű	32	>1 jegyű	68
törlés	prom. poz.	61	nem prom. poz.	39	prom. poz.	92	nem prom. poz.	8
ismétlés	onset	77	kóda	23	onset	55	kóda	45
átrendezés	onset	61	kóda	39	onset	20	kóda	80
msh-kapcs.	homogenizálás	54	optimalizálás	46	homogenizálás	67	optimalizálás	33

A százalékarányok pedig azt mutatják, hogy a műveletek előfordulási mintázata igen súlyos Broca-afáziában azonos irányú szélsőségesebb eltéréseket mutat, mint a középsúlyos fokozatban. Kivételnek számítanak ez alól az onsetet és a kódát érintő műveletek, amelyeknél a súlyossági fokozat növekedésével jelenik meg a kóda erősebb érintettsége is (vö. 5.a és 5.b ábra).

5.a ábra

Középsúlyos Broca-afáziában előforduló devianciaműveletek

eljárástípusokon belüli megoszlása

5.b ábra

Igen súlyos Broca-afáziában előforduló devianciaműveletek

eljárástípusokon belüli megoszlása

A korpuszban megjelennek olyan devianciatípusok is, amelyek csak az igen súlyos Broca-afáziára jellemzők, és nem vagy csupán elenyésző mértékben fordulnak elő középsúlyos fokozatban. Szignifikánsan gyakrabban fordul elő igen súlyos Broca-afáziában, mint középsúlyos Broca-afáziában a lenizáció, a tagolási határ melletti (elsősorban indító pozícióban működő) törlés, a tagolási határ melletti (elsősorban indító pozícióban működő) zöngésítés, a közlésegység zárásának optimalizálása szonoritás tekintetében, valamint a nem prominens pozícióba történő betoldás (vö. 6. táblázat).

6. táblázat

A jellemzően az igen súlyos Broca-afáziában előforduló devianciaeljárások

A lenizáció igen súlyos Broca-afáziában elsősorban a tagolási pozíciók melletti szegmentumokat érinti, különös tekintettel a közlésegység indító szegmentumára. A lenizáció a folyamatosság vagy a nazalitás jegyének hozzáadásával történik. Ez a művelet középsúlyos Broca-afáziában igen ritkán fordul elő. Alajouanine–Ombredane–Durand már 1939-ben megállapítja, hogy a Broca-afáziának az agykárosodás utáni két, egymást követő szakasza közül az egyikre az általános gyengülési, a másikra az általános erősödési tendenciák jellemzők, a jelenséget pedig a Broca-afáziában nem ritka artikulációs problémák körébe utalja (Alajouanine–Ombredane–Durand 1939). Ám a vizsgálatomban részt vevő közlők mindegyikét, így az igen súlyos Broca-afáziást is a vizsgálat idején legalább egy év választotta el az idegrendszeri történéstől, így a két, egymást követő szakasz már mindegyiküknél lezárult. Másfelől a lenizáció mellett az ellenkező irányú művelet is megjelenik: a zöngétlenség- és a zárművelet a tagolásjelzésben, továbbá a folyamatosság és a nazalitás jegyének törlése indítópozícióban, valamint a folyamatosság és a zöngésség törlése szóbelseji pozícióban. Megjelenésükben feltehetően a Broca-afáziára gyakran jellemző indítási nehézség játszik szerepet, amely a velum és a nyelv nyugalmi, illetve ahhoz közelebbi pozíciójának választásával a kisebb erőfeszítés irányában hat. Az ellenkező irányú fortizációs folyamatok viszont a Broca-afázia időzítési zavaraira utalnak, hiszen a nazalitás- vagy a folyamatosság jegyének törlése valamelyik szomszédos szótagpozíció vagy prominenciahely hatását mutatják.

A közlésegység indító pozíciójában lévő szegmentum törlése a tagolásjelzések ellenpontja. Míg az utóbbi mindkét súlyossági fokozatban előfordul, addig az előbbi kizárólag súlyos Broca-afáziában. A jelenség értelmezhető a fonológiai programozás globális szintjén történő károsodással, amely abban áll, hogy a közlésegység határa és a határ menti szegmentumpozíció funkcionálisan nem különül el egymástól. Az, hogy jellemzően az első (nem pedig a második vagy a harmadik) szegmentumpozíció tartalmának törlése következik be, a globális szint sérülését igazolja, amelyen a határmenti szegmentumok előhívása még nem történik meg. A két, egymással ellenkező irányú művelet továbbá arra is utal, hogy a közlésegység határai maguk is időfülkével rendelkező tagolási pozíciók.

A középsúlyos Broca-afáziában csupán elenyésző számban megjelenő zöngésítés az igen súlyos Broca-afázia gyakori művelete. Túlnyomó többségében tagolásjelzések mentén, elsősorban indítópozícióban lévő szegmentumon megy végbe. Ez a művelet a minden súlyossági fokozatra jellemző tagolásjelzések egyikének, a zöngétlenségműveletnek az ellenpontja, hátterében azonban nem a határkiemelés információszűkítő eljárása áll. Az indító mássalhangzó-szegmentum zöngésítése mindig a szótagmagot anticipálja: ez pedig ismét a Broca-afázia időzítési nehézségeire utal.

A fokozatos zárás művelete, vagyis a magánhangzóra vagy szonoráns mássalhangzóra végződő közlésegységet záró kóda kitöltése vagy kiegészítése zárszegmentumot tartalmazó szonoránssal és/vagy obstruenssel a tagolásjelzés jellemző formája a Broca-afázia mindkét súlyossági fokozatában. Ennek ellenkező irányú művelete a gyors zárás, amely törli az utolsó szótag magánhangzója és a zárkomponenst tartalmazó obstruens közül a szonoránst és/vagy a zöngétlen réshangot, megszüntetve ezzel a zárás fokozatosságát. A jelenség hátterében feltehetően a mássalhangzó-kapcsolatnak a súlyos Broca-afáziára erősebben jellemző egyszerűsítési tendenciája áll.

Mind a középsúlyos, mind az igen súlyos Broca-afáziára jellemző, hogy a betoldások a közlésegység prominenciapozícióit érintik, vagyis a határmenti szegmentumokat. Azonban súlyos afáziában ez a művelet olykor kiterjedhet nem prominens pozícióban lévő szegmentumokra is. Általában kitöltetlen szótagpozícióban működnek, például magánhangzók közötti hiátustöltőként vagy kitöltetlen kódapozíción, amelyben megismétlődik a szomszédos kóda teljes jegyfeltöltése.

4. Összefoglalás

Az elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a Broca-afázia eltérő súlyossági fokozataiban közös devianciaeljárások kompenzálják az információhiányos közlésegységeket. Ezeknek az eljárásoknak egyes műveletei mindkét vizsgált súlyossági fokozatban előfordulnak, mások azonban kizárólag igen súlyos Broca-afáziában. A közös eljárások ellentétes irányú műveletei középsúlyos Broca-afáziában kiegyenlítettebb gyakorisággal, igen súlyos Broca-afáziában pedig szélsőségesebb eloszlásban jelennek meg. Feltehető, hogy a kizárólag igen súlyos Broca-afáziában mutatkozó műveletek hátterében a fonológiai programozás globális szintjének érintettsége, az időzítési zavarok, valamint a közlés indításában való nehézségek állnak.

Felhasznált irodalom

Alajouanine, T. – Ombredane, A. – Durand, M.: Le syndrome de la désintegration phonétique dans l’aphasie. Masson, Paris, 1939.

Blumstein, S.: A phonological investigation of aphasic speech. Mouton, The Hague, 1973.

Blumstein, S.: Phonological Deficits in Aphasia: Theoretical Perspectives. In: Caramazza, A. (szerk.): Cognitive Neuropsychology and Neurolinguistics. Lawrence Erlbaum, New York, 1990. 33–53.

Berg, T.: A structural account of phonological paraphasias. In: Brain and Language 94, 2005. 104–129.

Dell, G. S. Positive feedback in hierarchial connectionist models: applications to language production. In: Cognitive Science 9, 1985. 3–23.

Dell, G. S. A Spreading-Activation Theory of Retrieval in sentence production. In: Psychological Review 3, 1986. 283–320.

Fromkin, V. (szerk.) Speech errors as linguistic evidence. Janua Linguarum 77. Mouton, The Hague, 1973.

Fromkin, V. (szerk.) Errors in linguistic performance. Academic Press, London, 1980.

Jakobson, R.: Kindersprache, Aphasie und allgemeine Lautgesetze. Uppsala, 1941.

Jakobson, R.: Two aspects of language and two types of aphasic disturbances. In: Jakobson, R. – Halle, M. (szerk.): Fundamentals of language 2. Mouton, The Hague, 1955. 53–82.

Jakobson, R.: Towards a linguistic typology of aphasic impairments. In: Reuck, A. V. S. de – O’Connor, M. (szerk.): Disorders of language. Churchill, London, 1963. 47–75.

Lecours, A. R. – Lhermitte, F. – Deloche, G.: Paraphasias phonémiques. Description et simulation sur ordinateur. Colloques IRIA – Informatique Médicale 2. Institut de recherche d’informatique et d’automatique, Rocqencourt, 1973. 311–350.

Levelt, W. J. M. From intention to articulation. MIT Press, Cambridge 1989.

Osmanné Sági J.: Az afázia klasszifikációja és diagnosztikája I–II. In: Ideggyógyászati Szemle 44, 1991. 339–362.

Szende, T.: Phonological representation and ‘global programming’. In: Magyar Fonetikai Füzetek/Hungarian Papers in Phonetics 21, 1989. 132–135.

Szende, T.: Phonological representation and lenition processes. Magyar Fonetikai Füzetek/Hungarian Papers in Phonetics 24. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 1992.

Szende T.: Alapalak és lazítási folyamatok. Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes 22. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 1997.

Szépe J.: Tagolási vonalak a magyar szegmentumállományban: a parafáziák független evidenciái. In: Hunyadi László (szerk.): Kísérleti Fonetika és Laboratóriumi Fonológia. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Nyomda, Debrecen, 2002. 111–125.

Szépe J.: Ép és patologikus beszédbeli tévesztések szóalak szintű szerkezetrendező műveletei. In: Nyelvtudományi Közlemények 103, 2006. 129–147.

Szépe J.: Fonológiai devianciastratégiák anterior és poszterior afáziában. In: Tóth A. (szerk.): IX. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti, Nyelvvizsgáztatási és Medicinális Lingvisztikai Konferencia. Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros, 2007. 179–193.

Tuller, B.: On categorizing aphasic speech errors. In: Neuropsychologia 22, 1984. 547–557.

tag.

jelzés

helyett.

törlés

msh-kapcs.

átrend.

középsúlyos

középsúlyos

középsúlyos

S középsúlyos

igen súlyos