Megjelent in: Kukorelli Katalin – Tóth Andrea (szerk.): A nyelvi, a szaknyelvi és a szakmai kommunikáció jövője Európában, 28–37.

X. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti és Kommunikációs Konferencia. Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros.

 

 

Szépe Judit

 

Spontán közlések kompenzációs eljárásainak összehasonlító vizsgálata

afáziában és időskori tévesztésekben

 

1. Célkitűzés és módszer

Ez a tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy az ép és a patologikus beszédben milyen folyamatok irányítják azokat a tévesztéseket, amelyek a közlések fonológiai szintjét érintik, vagyis a szegmentumokat és a szótagokat, valamint az azokat rendező szabályokat. A fő kérdés az, hogy milyen hasonlóságok és eltérések mutatkoznak a tévesztések között az afáziás és az ép, de eltérő mentális státusú időskorú csoportok beszédében.

A spontán beszédbeli tévesztések hiába tűnnek véletlenszerűnek, mégis megvannak a maguk törvényszerűségei (vö. már Jakobson, 1941; 1955; 1963; újabban pedig például Berg, 1997; 2005; Croot et als, 2000). Ha egy eltévesztett szóalak esetében a realizált forma összevethető a posztlexikális fonológiai reprezentációval, akkor ki lehet deríteni, milyen folyamatok zajlottak a hibázás hátterében. Meg lehet állapítani, hogy melyek voltak azok az elemek vagy szabályok, amelyekhez a beszédmechanizmus nem tudott hozzáférni, s amelyek végeredményeként a realizált forma el fog térni az alapalaktól. S ha a beszédmechanizmus a hiányhelyet nem hagyta üresen, hanem helyettesítette a hozzáférhetetlen elemet vagy szabályt egy másikkal, akkor többnyire azt is ki lehet nyomozni, hogy miért pont azt választotta.

A 1. táblázatban bemutatott fonológiai devianciák forrása az, hogy a szekvencia egy adott pontjára vo­nat­kozóan hiányzik az az információ, hogy pon­tosan milyen elem kerüljön oda. Ennek lehet az oka hozzáférési zavar vagy időzítési probléma. A videt adni ‘vizet adni’ esetében a tárgyi bővítmény harmadik szegmentumára vonatkozóan nem volt hozzáférhető a képzésmód jegye, a rés képzésmódjegy. A szekvenciaszervezés a főnévi igenévi alaptag legközelebbi, fonológiailag azonos képzéshelyű mássalhangzójának képzésmód jegyét, a zár képzésmód jegyet ismételte meg a hiányhelyen, így került a z réshang helyére d zárhang. A szőgenyek ‘szőnyegek’ és a nüs ‘sün’ esetében az a rendezési szabály nem volt hozzáférhető, hogy két, eredményesen aktivált mássalhangzó a szóalak melyik pozíciójába kerüljön. A lesztört ‘letört’ szóalak két morfémakomponense közé pedig tagolási határjegy ékelődött be (bővebben l. Szépe, 1999; 2006).

 

1. táblázat: Fonológiai devianciák

 

videt adni

‘vizet adni’

szőgenyek

‘szőnyegek’

nüs

‘sün’

lesztört[1]

‘letört’

 

Információhiány fellépése esetén két folytatási lehetőség van:

1. A szekvenciaszervező program információ hiányában leállítja a szekvencia továbbépítését, és megakadásjelenség jön létre a közlés információhiányos pontján: például a közlő nem szólal meg, elhallgat vagy újrakezdi a közlésegységet;

2. A szekvenciaszervező program pótolja a hiányt, és folytatja a szekvencia kialakítását.

Természetesen csak azok közül az elemek közül választhat pótlást, amelyek rendelkezésére állnak, vagyis amelyeket elő tud hívni. Ha például egy közlő a patkány szóalak helyett azt mondja, hogy pankány, akkor a dentialveoláris mássalhangzó nazalitás­jegyének plusz vagy mínusz értékéről szóló információ hiányában a szekvenciaszervező program a környezetből, az eredményesen előhívott ny mássalhangzó felől pótolta tévesen a jegyértéket:

 

pa[+dent., ?naz]kány ® pankány      ‘patkány’

                                                                                                                      [+naz]

 

Vannak olyan eljárásai a beszédmechanizmusnak, amelyek bármilyen eredetű fonológiai devianciában szerepet kapnak, függetlenül attól, hogy a tévesztés ép vagy patologikus közlésben történik, és függetlenül attól, hogy milyen életkorú közlőtől ered. Ezt foglalja össze a 2. táblázat.

 

2. táblázat: Fonológiai devianciák kompenzációs eljárásai

 

 

 

összetevő-

ismétlés

összetevő-

átrendezés

szabályhatókör-

megváltoztatás

ép

gyerek

szürdőszoba[2]

‘fürdőszoba’

panicsor[3]

‘paradicsom’

vimlajos[4]

‘villamos’

felnőtt

uszonyat

‘iszonyat’

párfány

‘páfrány’

kopasztra nyírt újonc

‘kopaszra nyírt újonc’

idős

videt adni

‘vizet adni’

szőgenyek

‘szőnyegek’

képes lesz teszni

‘képes lesz tenni’

patologikus

gyerek

(SLI, autizmus)

buffenc

‘bukfenc’

lándacs[5]

‘lándzsa’

mamint[6]

‘mami’

felnőtt

(afázia)

tontosság

‘pontosság’

nüs

‘sün’

ráhongolódik

‘ráhangolódik’

idős

(AD)

szikrárú[7]

‘szikláról’

gyalusk[8]

‘gyalogkakukkolás’

lesztört[9]

‘letört’

 

Rövidítések:

SLI = Specific Language Impairment (fejlődési diszfázia)

AD = Alzheimer’s Disease (Alzheimer-kór)

 

Az ilyen eljárások egyike a közlés valamely összetevőjének az ismétlése egy hozzáférhetetlen összetevő helyén. A példák bal oldali oszlopában egy hozzáférhetetlen komponens (legtöbbször egyetlen megkülönböztető jegy) helyén jelenik meg egy olyan komponens, amely a közlésegység egy másik pontján sikeresen megjelent. Például az uszonyat ‘iszonyat’ deviáns alakban a kerekség jegyének hozzáférhetetlen mínusz értékét helyettesítette a szóalak összes többi magánhangzójára sikeresen aktivált plusz értéke. Másik jellegzetes eljárás az elemek sorrendjének hozzáférhetetlensége esetén az összetevők sorrendjének felcserélése, átrendezése. A középső példaoszlopban sorrend-átrendezésekre látunk példákat. A szőgenyek ‘szőnyegek’ esetében két szomszédos onset kitöltése cserélt helyet, a nüs ‘sün’ szóalakban pedig ugyanabban a szótagban az onset és a kóda kitöltésének átpozicionálása látható. A harmadik ilyen eljárás annak a megváltoztatása, hogy egy szabály milyen elemekre vonatkozik, és milyenekre nem. A szabály hatókörének megváltoztatására szerepelnek a tagolási határ bevezetésének vagy megerősítésének, valamint a magánhangzó-illeszkedés irány- és hatókör-változtatásának példái a jobb oldali oszlopban. A folyamatos, ki­emelést nem tartalmazó közlésben a szóalak/frázis nagyság­rendű közlésegységekben semmilyen tagolási határ jelölése nem kötelező. Ettől eltérni csak tagolási határok akusztikailag azonosítható realizációjával lehet. Ez számos, szegmentális és szupra­szegmentális művelettel elérhető: hangsúly, intonáció, junktúra vagy szünet alkalmazásával a tagolási határon, illetőleg beszédhang betoldásával vagy valamely jegyösszetevő megváltoztatásával. A vimlajos ‘villamos’ gyermeknyelvi adatban az új tagolási határt a szegmentális komponensek átrendezése és megváltoztatása eredményezi. A kopasztra nyírt újonc ‘kopaszra nyírt újonc’ közleményben pedig a határozó két morfémája közti határt emeli ki a betoldott zöngétlen zárhang. A szabályhatókör- megváltoztatás másik gyakori esete a deviáns magánhangzó-illeszkedés. Például a magyar­ban nincs nyelv­állás­fok szerinti harmónia vagy illeszkedés. Nincs továbbá olyan fono­tak­ti­kai szabály sem, amely a toldalék-­magán­hangzót jogosítaná fel a tőmagán­hangzó képzéshely tekintetében való specifikálására. A ráhongolódik ‘ráhangolódik’ alak attól deviáns, mert pontosan ez a két művelet megy rajta végbe: a toldalék­­magánhangzók nyelvállás­fok­jegye, a középső nyelvállásfok rá­terjed a tőmagánhangzóra.

Ez a három eljárásfajta teszi lehetővé, hogy a hozzáférés akadályozottsága ellenére se akadjon el a közlés. Éppen ezért nevezhetjük őket kompenzációs eljárásoknak.

Ezek a kompenzációs eljárások különféle fonológiai műveletek formájában valósulhatnak meg. Amint azt a 3. táblázat felsorolja: a hiányzó információ kompenzációja szegmentumok betoldásával (kirodába ‘irodába’), sorrendjük megváltoztatásával (párfány ‘páfrány’), vagy épp a szegmentumokat alkotó összetevőknek, a jegyeknek a megváltoztatásával (szentember ‘szeptember’), illetőleg átrendezésével (zságd vebre ‘vágd zsebre’) valósul meg. Ezeknek a fonológiai műveleteknek az eredményeképpen jönnek létre a fonológiai tévesztést tartalmazó közlések.

 

3. táblázat: Kompenzációs eljárások fonológiai műveletei

 

összetevő-ismétlés

összetevő-átrendezés

szabályhatókör-megváltoztatás

elemek között

küzönbözik ‘különbözik’

elemek között

zságd vebre ‘vágd zsebre’

tagolásjelzés bevezetése betoldással

kirodába ‘irodába’

jegyek között

tontosság ‘pontosság’

jegyek között

tok jő ‘tök jó’

tagolásjelzés bevezetése törlő h-val

húr ‘fúr’

szótagismétlés

feladatata ‘feladata’

onset–onset pozíciók között

künölös ‘különös’

tagolásjelzés zárművelettel

bár ‘vár’

mássalhangzó-kapcsolatban

menet tözbe ‘menet közben’

onset–kóda pozíciók között

boroszkány ‘boszorkány’

tagolásjelzés zöngétlenségművelettel

tévét nészni ‘tévét nészni’

szótagok között

szentember ‘szeptember’

kóda–onset pozíciók között

párfány ‘páfrány’

tagolásjelzés palatalizáció hiányával

sajt#ja ‘sajtja’

onset–onset pozíciók között

csöbb csángó ‘több csángó’

kóda–kóda pozíciók között

hertalytó ‘helytartó’

tagolásjelzés -sz tövű igék hasonulásának hiányával veszni ‘venni’

onset–kóda pozíciók között

szorosz ‘szoros’

nukleusok között

Rudetolt ‘Rudotelt’

szonoritási szabály kiterjesztése

könyvem ‘könnyem’

kóda–onset pozíciók között

videt adni ‘vizet adni’

affrikátafelbontás

doszent ‘docens’

rosszul formált szótag

fokofo ‘fogkefe’

kóda–kóda pozíciók között

eloszlász ‘eloszlás’

affrikátaösszeépítés

csetvér ‘testvér’

magánhangzó-illeszkedésben

hetvenhárombe kezdtem ’73-ban’

nukleusok között

rössz ötlet ‘rossz ötlet’

 

 

Ha összevetünk időskori és afáziás fonológiai tévesztéseket, nyomban feltűnik, hogy a két eltérő csoporhoz tartozó közlők egyaránt ugyanazokat a kompenzációs eljárásokat alkalmazzák a hiányhelyek áthidalására. Ezt foglalja össze a 4. táblázat.

 

4. táblázat:

Kompenzációs eljárások afáziában és időskori tévesztésekben

 

 

összetevő-

ismétlés

összetevő-

átrendezés

szabályhatókör-

megváltoztatás

ép időskori

videt adni

‘vizet adni’

szőgenyek

‘szőnyegek’

képes lesz teszni

‘képes lesz tenni’

afáziás

tontosság

‘pontosság’

nüs

‘sün’

ráhongolódik

‘ráhangolódik’

 

 

De abban már van különbség az időskori és az afáziás csoport között, hogy milyen egyedi fonológiai műveletek segítségével kompenzálják a hozzáférhetetlen elemeket vagy szabályokat. A következőkben vázlatosan áttekintjük az időskorúak és az afáziások jellegzetes fonológiai tévesztéseinek hasonlóságait és eltéréseit.

2. Adatközlők

Három non-poszterior (mindhárman több éve gyógyult Broca-afáziások) és három poszterior afáziás beszélő (egy vezetéses és két Wernicke-afáziás) mintegy hat órányi spontán és előhívott köz­lésé­t vetettem össze ép időskorúak spontán közléseiből gyűjtött adataival: ez a korpusz körülbelül 500 tévesztést tartalmaz. Szemben az afáziás adatokkal, e két utóbbi korpusz on-line korpusz, tehát összevetésük statisztikai eljárásokkal nem térképezhető fel: a kapott adatok típusoknak, nem pedig példányoknak tekintendők (vö. Huszár, 2005: 23–26). Az időskori korpusz a közlők mentális állapota tekintetében megosztott az alábbiak szerint.

1. Már a magyarra vonatkozó vizsgálatok is kimutatták (Hoffmann, 2005; Kajcsa, 2005), hogy bár az időskor önmagában nem okoz romlást a mentális státusban, az ép mentális státusú időskorúak és fiatalabbak nyelvi teljesítménye szignifikánsan eltér.

2. Ezzel együtt a mentális státus és a nyelvi teljesítmény között sem egyik, sem másik korcsoportban rendszeres egyéni korreláció nem mutatható ki (Kajcsa, 2005: 37).

3. Előzetes megfigyeléseim szerint a magas nyelvi teljesítményt mutató, magas pontszámú ép mentális státusú időskorú közlők tévesztései jellegükben nem térnek el a fiatalkorú közlők tévesztéseitől.

4. Ezzel szemben az alacsonyabb (de ugyancsak a normál tartományba tartozó) mentális státusú és nyelvi teljesítményű közlők más devianciatípusokat is mutatnak.

3. Eredmények

Az afáziás tévesztések kategóriába azok a devianciák tartoznak, amelyek egyáltalán előfordultak a vizsgált korpusz közléseiben, függetlenül attól, hogy anterior vagy poszterior afáziatípusba tartozik-e a közlő. Az adatok elemzése alapján elkészült 5. táblázat azt mutatja, hogy az afáziások tévesztéseiben fellelhető fonológiai műveletek részben megegyeznek a mentálisan ép időskorúak tévesztési műveleteivel, részben pedig eltérnek azoktól.

 

5. táblázat:

Fonológiai műveletek előfordulása afáziában és mentálisan ép időskorúak tévesztéseiben

 


összetevő-

ismétlés

I

A

összetevő-átrendezés

I

A

szabályhatókör-megváltoztatás

I

A

onset–onset elemei között

+

+

onset–onset elemei között

+

+

tagolásjelzés betoldással

+

+

onset–kóda elemei között

+

onset–kóda elemei között

+

+

tagolásjelzés törlő h-val

+

kóda–onset elemei között

+

+

kóda–onset elemei között

+

+

tagolásjelzés zárművelettel

+

+

kóda–kóda elemei között

+

+

kóda–kóda elemei

között

+

tagolásjelzés zöngétlenségművelettel

+

+

nukleusok elemei között

+

+

nukleusok elemei

között

+

+

tagolásjelzés

palatalizáció hiányával

+

onset–onset jegyei között

+

onset–onset jegyei

között

+

+

tagolásjelzés -sz tövű igék

hasonulásának hiányával

+

onset–kóda jegyei között

+

onset–kóda jegyei

között

+

+

szonoritási szabály

kiterjesztése

+

kóda–onset jegyei között

+

+

kóda–onset jegyei

között

rosszul formált szótag

+

+

kóda–kóda jegyei között

+

+

kóda–kóda jegyei

között

mgh-illeszkedésben

+

+

nukleusok jegyei között

+

+

nukleusok jegyei

között

+

+

 

szótagismétlés

+

affrikátafelbontás

+

msh-kapcsolatban

+

affrikátaösszeépítés

+

szótagok között

+

+

 

 

 

 

Rövidítések:

I = időskori tévesztés                                     

A = afáziás tévesztés                                      

+ = a művelet előfordul

– = a művelet nem fordul elő

                                                                     

Összetevő-ismétlés esetén egy, a szekvencia valamely pozíciójában hatékonyan aktivált komponens ráterjed egy olyan pozícióra, ahová nem hívható elő a szabály szerint előírt komponens. Ez a művelet fonológiai szinten jegyek és elemek, továbbá mássalhangzó-kapcsolatok és szótagszerkezetek ismétlését hajtja végre a szekvenciában. Leggyakoribb típusai a szótagpozíciókhoz köthető műveletek. Szótagon belül például az onset komponensei terjedhetnek a kódára (kék ‘két’). Szomszédos szótagok esetében az egyik nukleus hathat a másikra (nyugdújas ‘nyugdíjas’). Szóalakon belül az információhiányos és az ismételt pozíció eltérő (legtöbbször szomszédos) szótagok azonos pozícióit töltik ki (tontosság ‘pontosság’), szomszédos szóalakok esetében pedig párhuzamos szótagok azonos pozícióit (rebegő rémalak ‘lebegő rémalak’ ).

Összetevő-átrendezés esetén a deviáns alakokban az elemek vagy az összetevők egymás pozíciójában jelennek meg, hasonló műveletek eredményeképp, mint az ismétléseknél. Az összetevő-átrendezések egyik speciális esete az affrikáta felbontása virtuális komponenseire afáziában, illetőleg zár- és réshang összeépítése affrikátává időskori tévesztésekben. Az érintett affrikáták mindegyikére jellemző, hogy onset pozícióra vannak előírva. Az átrendezés csak az egyik komponenst helyezi el eltérő pozícióban, a másik összetevő az affrikáta eredeti helyén marad. Az elmozgatott elem valamelyik legközelebbi kódában fog pozicionálódni (doszent ‘docens’). Az affrikátaösszeépítés pedig a felbontásnak megfelelő tükörművelet (csetvér ‘testvér’).

A szabályhatókör megváltoztatásának műveletei a már tárgyalt tagolásihatár-jelzésen és a deviáns magánhangzó-illeszkedésen kívül a szonoritási szabály kiterjesztése és a rosszul formált szótag létrejötte.

A legfőbb szótagillesztési szabály a szonoritási sorbarendezés (Törkenczy, 1994). E szabály értelmében a) a szótaghatár által tagolt mással­hangzó-kapcsolat esetében hátrányos, ha a kapcsolat két tagja azonos szonoritású. Ezen belül b) hátrányos, ha első tagja nem nagyobb szonoritású, mint a második tagja. Ez a szabály nem terjed ki a szó-, illetőleg morfémahatáron lévő kapcsolatokra, továbbá az intervokális hosszú mássalhangzókra, amennyiben fonológiai reprezentációjukban kételemű kapcsolatoknak (geminátáknak) tekintjük őket. A túlgeneralizált szabály ezeken a szekvenciarészleteken is működik (könyvem ‘könnyem’), s ezzel is a szótagszerkezet optimalitásának növelésére törekszik. A jelenség a nyelvbotlás- és az időskori korpuszban fordul elő, az afáziás közlésekre nem jellemző. (Ez nem véletlen, hiszen a parafázia stratégiája épp az ellenkező művelettel egyszerűsít, nevezetesen a mássalhangzó-­kapcso­latok egyneműsítésével.) 

A szótagoptimalitás növelésével ellentétes irányú folyamat a rosszul formált szótag kialakítása. A devianciakutatások régi megállapítása, hogy a tévesztések nem szegik meg a közlő anyanyelvének fonotaktikai szabályait. Vizsgálataim szerint afáziában rendszeresen, az időskori tévesztésekben pedig ritkán és korlátozottan, de adatolhatóan megjelenik a rosszul formált szótagtípus vagy szótagillesztés. Az afáziás korpuszban nagy számban fordulnak elő a következő deviáns ala­ku­lat­­típusok: a) szekvencia- vagy szóvégen középső nyelvállású, rövid magánhangzó (fokofo ‘fogkefe’); b) egy szótagú szó vagy szekvencia végén fel­ső nyelvállású, ajakkerekítéses rövid magánhangzó (zsü ‘zseb’); (c) rosszul formált onset ([xg]omp ‘gomb’); (d) rosszul formált szótagillesztés morféma­határ által tagolt szótaghatáron (a[l#j]án ‘alján’).

Egy korábbi, részletesebb vizsgálatom (Szépe, 2007) kimutatta, hogy mitől függ egyes tévesztési eljárások gyakoribb vagy ritkább megjelenése az afáziás közlésekben. Az előfordulási gyakoriság elsősorban az afázia súlyosságától függ; kisebb mértékben, illetve a súlyosságon belül pedig attól, hogy anterior vagy poszterior-e a károsodás. Ezt ábrázolja összefoglalóan a 6. táblázat. A szabályhatókör megváltoztatása minden afáziatípusban súlyosságtól függetlenül gyakori kompenzációs eljárás. Az összetevők átrendezését afáziatípustól függetlenül szignifikánsan gyakrabban alkalmazzák a súlyosan afáziások. Az összetevők ismétlésével pedig súlyosságtól függetlenül szignifikánsan gyakrabban élnek az anterior afáziások

 

6. táblázat:

A kompenzációs eljárások megoszlása az afázia súlyossága, illetőleg típusa között

 

 

 

összetevő-

ismétlés

p < 0,05

összetevő-

átrendezés

p < 0,05

szabályhatókör-

megváltoztatás

 

enyhe

anterior

+++

+

+++

poszterior

+

+

+++

súlyos

anterior

+++

+++

+++

poszterior

+

+++

+++

 

Rövidítések:

+ = szignifikánsan ritkább előfordulás

+++ = szignifikánsan gyakoribb előfordulás

 

Ami a mentálisan ép időskorúakat illeti, a korábbiakban említett két eltérő csoport mutatkozik. Az egyik csoport közlői mentálisan teljesen épek, magas szintű kognitív állapotban vannak, és magas Folsten-féle Mini Mental Test értékeket mutatnak (28–30 pont). Ezt a csoportot a továbbiakban I­-vel rövidítjük. A másik csoport közlői pedig az ép kognitív állapot alsó határán vannak (Folsten 26–27 pont). Ezt a csoportot a továbbiakban I¯ rövidítjük.

A 7. táblázat arról számol be, hogy a két időskorú csoport tévesztéseinek legfőbb eltérése a következőben mutatkozik. A magas pontszámot elérő időskorúak tévesztései pontosan ugyanazokat a fonológiai műveleteket mutatják, mint a fiatalabb, szintén ép mentális állapotú korosztály nyelvbotlásai. Az alacsony pontszámú időskorúak fonológiai műveletei nagyrészt ugyanezek, ám néhány ponton az afáziás tévesztések fonológiai műveleteivel egyeznek meg. Végül pedig van néhány olyan művelet, amely kizárólag afáziában mutatkozik.

 

7. táblázat:

Fonológiai műveletek előfordulása afáziában,

valamint magas és alacsonyabb Mini Mental pontszámú ép időskorúak tévesztéseiben

 



összetevő-ismétlés

A

I¯

I­(F)

 

összetevő-átrendezés

A

I¯

I­(F)

onset–onset elemei között

+

+

+

onset–onset elemei között

+

+

+

onset–kóda elemei között

+

+

onset–kóda elemei között

+

+

+

kóda–onset elemei között

+

+

+

kóda–onset elemei között

+

+

+

kóda–kóda elemei között

+

+

+

kóda–kóda elemei között

+

+

nukleusok elemei között

+

+

+

nukleusok elemei között

+

+

+

onset–onset jegyei között

+

+

+

onset–onset jegyei között

+

+

onset–kóda jegyei között

+

+

+

onset–kóda jegyei között

+

+

kóda–onset jegyei között

+

+

kóda–onset jegyei között

kóda–kóda jegyei között

+

+

kóda–kóda jegyei között

nukleusok jegyei között

+

+

+

nukleus jegyei között

+

+

+

 

szabályhatókör-megváltoztatás

A

I¯

I­(F)

tagolásjelzés betoldással

+

+

tagolásjelzés törlő h-val

+

tagolásjelzés zárművelettel

+

+

tagolásjelzés zöngétlenségművelettel

+

+

+

tagolásjelzés palatalizáció hiányával

+

tagolásjelzés -sz tövű igék hasonulásának hiányával

+

+

szonoritási szabály kiterjesztése

+

+

rosszul formált szótag

+

+

mgh-illeszkedésben

+

+

+

 

Rövidítések:

A = afáziás tévesztés                          

I­ = magas Mini Mentál pontszámú időskorúak tévesztése    

I¯ = alacsonyabb Mini Mentál pontszámú időskorúak tévesztése                  

F = nem idős felnőttkorúak tévesztése

 

Ha részletesen megnézzük a műveletek megoszlását a közlőcsoportok között, a következő hasonlóságokat és különbségeket látjuk: 

  1. A tévesztésekben a kompenzációs stratégiák mindegyike megjelenik. Ezen belül az egyes stratégiákhoz tartozó műveleteknek közel fele (44,1%-a) mindegyik közlőcsoportra egyaránt jellemző. Ez arra utal, hogy a tévesztések fonológiai műveleteinek jelentős része, mintegy fele általános érvényű, másik fele pedig valamelyik vagy valamelyik két közlőcsoportra jellemző.
  2. A közös műveletek közül mindhárom csoport erősen preferálja az összetevők ismétlését és az összetevők sorrendjének átrendezését. Mindkét csoport műveleteinek több mint fele megjelenik mindhárom közlőcsoportban.

Vannak továbbá olyan műveletek, amelyek csak valamelyik két közlőcsoportra jellemzőek.

  1. A legtöbb közös művelete a két időskori csoportnak van: a műveletek 20,6%-a közös. Ezen belül összetevő-ismétlésben, valamint szabályhatókör-megváltoztatásban mutatkoznak a többihez képest kissé nagyobb arányban közös műveleteik. Az összetevő-ismétlés a szótag mássalhangzó-pozíciói között a legerősebb, 23,1%-ban fordul elő. A szabályhatókör-megváltoztatás pedig a posztlexikális hasonulási szabály és a szonoritási szabály kiterjesztésében nyilvánul meg 22,2%-os előfordulási aránnyal.
  2. Az I↓ csoportnak valamivel kevesebb közös művelete van az afáziás csoporttal, mint I↑-vel. Az előbbi 17,7%-os, az utóbbi 23,1%-os előfordulást mutat. Legtöbb közös műveletük a szabályhatókör-megváltoztatás műveletei közül kerül ki: tagolási határ-műveletek betoldással és zárművelettel. Ezek teszik ki a kategória műveleteinek 33,3%-át.
  3. A leginkább elkülönülő két csoport az afáziás és az I↑. Nincsenek olyan műveletek, amelyek csak erre a két csoportra nézve lennének közösek.

A jellegzetes különbségek a csoportok között pedig a következők:

  1. Egyedül az afáziás csoportnak vannak olyan műveletei, amelyek más közlőcsoportban nem fordulnak elő. Ezek közül leggyakoribbak a szabályhatókör-megváltoztatás stratégiájának műveletei. Elsősorban a „tagolásjelzés törlő-h-val” és a posztlexikális palatalizáció elmaradása gyakori. De az affrikátafelbontás, valamint az összetevőismétlés mássalhangzó-kapcsolatban, illetőleg a szótagismétlés szintén kizárólag az afáziás csoportban fordul elő. Nem fordul elő továbbá az afáziás csoportban affrikáta-összeépítés, a szonoritási szabály kiterjesztése, valamint a legtöbb, a kódát érintő ismétlőművelet. Itt egy kiegészítő disztribúciót (kettős disszociációt) mutató előfordulás is mutatkozik:
    1. az affrikátákat érintő két művelet közül az egyik, az affrikátafelbontás kizárólag az afáziára jellemző, a másik, az affrikáta-összeépítés pedig kizárólag a két időskori csoportra;
    2. a két posztlexikális szabályt érintő művelet közül a palatalizáció elmaradása kizárólag az afáziára jellemző, az -sz-tövű igék hasonulásának elmaradása pedig kizárólag az két időskori csoportra;
    3. végül pedig a kódát egyetlen jegyben megváltoztató két művelet közül az onset irányából érkező hatás csak átrendezési stratégiában jelenhet meg, míg a másik szótag kódájából érkező hatás csak az ismétlési stratégiában.
  2. A két időskori csoport között különbség két stratégiában, az összetevőismétlés és a szabályhatókör-megváltoztatás műveleteiben mutatkozik. Van néhány olyan művelet, amely I↓-ben megvan, I↑-ben viszont nincs. Ezek a következők:
    1. nincs rosszul formált szótag I↑-ben;
    2. nincs határjelzés betoldással vagy zárművelettel;
    3. nincs onsetről induló jegyátrendezés.

 

Összefoglalva (8. táblázat): A két időskorú csoport tévesztéseinek legfőbb eltérése, hogy a magas pontszámot elérő időskorúak tévesztései pontosan ugyanazokat a fonológiai műveleteket mutatják, mint a fiatalabb, szintén ép mentális állapotú korosztály nyelvbotlásai. Az alacsony pontszámú időskorúaknál mindezek a fonológiai műveletek szintén megvannak, plusz még néhány olyan művelet, amely afáziásokra is jellemző. Nincs olyan művelete az I↓ csoportnak, amely vagy az afáziás csoport, vagy az I↑ csoport valamelyik műveletével ne egyezne meg. A két időskori csoport elsősorban szabályhatókör-megváltoztató (főleg tagolásjelző) műveletekben mutat eltérést. Az időskori csoportok és az afáziás csoport legfőbb különbsége szintén szabályhatókör-megváltoztató műveletekből tevődik össze, továbbá az affrikátákat és néhány, a kódát érintő szótagműveletből.

 

8. táblázat: A műveletek megoszlása a közlőcsoportok között

 

közös devianciákat mutató

közlőcsoportok

közös

az összes művelet

%-ában

közös

az összetevő-ismétlés

%-ában

közös

az összetevő-átrendezés

%-ában

közös a szabályhatókör-

megváltoztatás

%-ában

A + I↓ + I↑(F)

47,0

61,5

58,3

22,2

I + I↓

20,6

23,1

16,7

22,2

A + I↓

17,7

15,4

16,7

33,3

A + I↑

  0,0

  0,0

  0,0

0,00

A

14,7

15,4

  8,3

22,2

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Berg, T.: The modality-specificity of linguistic representations: Evidences from slips of the tongue and the pen. In: Journal of Pragmatics 27, 1997. 671–698.

Berg, T.: A structural account of phonological paraphasias. Brain and Language 94, 2005. 104–129.

Croot, K. – Hodges, J. R. – Xuereb, J. – Patterson, K.: Phonological and articulatory impairment in Alzheimer’s disease: A case series. In: Brain and Language 75, 2000. 277–309.

Hoffmann I.: Afáziás, Alzheimer-kóros és ép kontroll időskorúak spontán beszédének temporális sajátosságai. PhD-értekezés. PTE, Pécs, 2005.

Huszár Á.: A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében. Tinta, Budapest, 2005.

Jakobson, R.: Kindersprache, Aphasie und allgemeine Lautgesetze. Uppsala, 1941.

Jakobson, R.: Two aspects of language and two types of aphasic disturbances. In: Jakobson, R. – Halle, M. (szerk.): Fundamentals of language 2. Mouton, The Hague, 1955. 53–82.

Jakobson, R.: Towards a linguistic typology of aphasic impairments. In: Reuck, A. V. S. de – OConnor, M. (szerk.): Disorders of language. Churchill, London, 1963. 47–75.

Kajcsa N.: Az időskori mentális károsodások hatása a nyelvhasználatra. Szakdolgozat. PPKE BTK, Piliscsaba, 2005.

Kassai I.: Távhasonulás a gyermeknyelvben. In: Nyelvtudományi Közlemények 83, 1981. 160–167.

Sebestyénné Tar É.: A 3–6 éves kori fonológiai fejlődés kronológiai mintázata a magyarban. Open Art, Budapest, 2006.

Szépe J.: Fonológiai devianciastratégiák anterior és poszterior afáziában. In: Tóth A. (szerk.): IX. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti, Nyelvvizsgáztatási és Medici­ná­lis Lingvisztikai Konferencia. Duna­újvárosi Főiskola, Dunaújváros, 2007. 179–193.

Szépe J.: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése. In: Nyelvtudományi Közlemények 96, 1998–99. 217–231.

Szépe J.: A tagolási határ kiemelésének stratégiái nyelvi devianciákban. In: Klaudy Kinga – Dobos Csilla (szerk.): A világ nyelvei és a nyelvek világa. A XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai II. MANYE – Miskolci Egyetem, Pécs – Miskolc, 2006. 134–138.

Törkenczy M.: A szótag. In: Kiefer F. (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan II. Fonológia. Akadémiai, Budapest, 1994. 273–392.

 

 

 



[1] Hoffmann Ildikó gyűjtése.

[2] Az adat forrása Kassai (1981).

[3] Szende Tamás gyűjtése.

[4] Szende Tamás gyűjtése.

[5] Az adat forrása Sebestyénné Tar (2006).

[6] Forró Orsolya gyűjtése.

[7] Hoffmann Ildikó gyűjtése.

[8] Hoffmann Ildikó gyűjtése.

[9] Hoffmann Ildikó gyűjtése.