Ép és patologikus beszédbeli tévesztések szerkezetrendező műveletei

(absztrakt)

Szépe Judit

MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest

szepe@nytud.hu

A közlésfolyamatnak – nemcsak a mindennapi közléseknek, hanem a patológiás megnyilatkozásoknak és a nyelvbotlásoknak is – ismert jelenségei a mássalhangzó-kapcsolatokon, illetőleg a szótagokon végbemenő átrendeződések. A szekvencia egyszerűsítését, illetve felépítésük optimalizálását végrehajtó átrendező műveletek közül egyesek azonos módon, mások pedig eltérően mennek végbe az eltérő közléstípusokban.

(i) A szóhatárjegyek között normatív beszédben bekövetkező, de sajátos közléshelyzetekben elmaradható hasonulások afáziás közlésben is rendre elmaradnak.

(ii) A szóhatárt átlépő afáziás hasonulási folyamatokban, eltérően az ép beszédtől, amelyre erősen jellemző a hátraható hasonulás, nem meghatározó a hasonulás iránya. Az afáziás hasonulásban érintett szegmentumok találkozásakor a hasonulás a szomszédos szegmentumok bármilyen sorrendjénél bekövetkezhet.

(iii) A szótagszerkezet átrendezése mint fölérendelt, átfogó egyszerűsítési tendencia paradox módon komplexebbé teheti a szóalak szegmentális struktúráját, megbonthatja szótagszerkezetének harmonikus eloszlását, de az optimálist jobban közelítő hangzóssági elrendeződést eredményezhet, illetőleg kiemelheti a morfémahatárokat.