Szépe Judit: Időskori nyelvi devianciák, nyelvbotlások és parafáziák fonológiai szerkezetépítő műveleteinek összevetése

 

Beszédtévesztések, vagyis szabályszegő nyelvi alakulatok a nyelvhasználat számos te­rületén felbukkannak: a köznapi be­széd  lenizációs folyamataiban és nyelvbotlásaiban, a nyelvi humorban, a költészetben, a patologikus beszédben, a gyermeknyelvben, sőt a nyelv történeti változásának adatsoraiban is. A szabályszegés lehetséges eljárásainak megvannak a maguk irányító szabályai, vagyis a devianciák – látszólagos véletlenszerűségük ellenére is – stratégiakövetők. A deviáns formációk létrejöttét olyan elvek irányítják, amelyek a nyelv működésének kognitív mecha­nizmusaiból ve­zethetők le, továbbá univerzális, illetőleg egyedi rendszer­sajá­tos­sá­gai­ból. A tévesztések fonológiailag értelmezhető szekvencia­szervezési műveletei levezethetők a szóalak/frázis fonológiai szerkezetéből.

Tervezett előadásom célja annak a hipotézisnek az ellenőrzése, hogy az eltérő nyelvi devianciakorpuszok nagy változatosságú adatait egyfelől olyan kis számú, nagy hatókörű és közös működési elvre alapuló közös stratégiák irányítják, amelyek ugyanakkor számos eltérő algoritmussal hozzák létre az ép közlések, illetőleg a diszfunkcióból adódó speciális devianciákat. Közéjük tartoznak többek között a határjegyek megerősítésének zöngétlenség- és zárműveletei, továbbá a szegmentum-, szótag-, illetőleg morfémastruktúrát jegy-, szegmentum-, illetőleg szótagpozíció alapján átrendező vagy ismétlő műveletek.