Ez az előadás a Kísérletes Nyelvészet sorozat két alkalmát tölti ki.
Az első alkalommal a nyelvbotlástipológiák szakirodalmi áttekintését, a második alkalommal pedig saját vizsgálataimat fogom bemutatni. A szakirodalom áttekintése során külföldi és hazai nyelvbotlástipológiák kerülnek sorra. A mai nyelvbotlásdefiníciók közös elemei kijelölik a nyelvbotlások kategóriájában vizsgálható nyelvi jelenségek körének határait, és elkülönítik azokat más, hasonló jelenségektől, mint például a gyermeknyelvi, a patológiás hátterű deviáns formáktól, illetőleg a szándékolt szabályszegésektől. A nyelvbotlások két eltérő tévesztéstartománynak is részét képezik: egyfelől a megakadásjelenségeknek, másfelől pedig azoknak a nyelvi devianciáknak, amelyekkel részben közösek a működési szabályai. A kognitív paradigmában a nyelvhasználatban előforduló tévesztések elemzésének egyik fő célja, hogy a devianciát létrehozó mögöttes folyamatokat feltárja. Feltehető ugyanis, hogy a hibátlan és a hibás alakot ugyanaz a folyamat hozza létre. De míg a tökéletes produkcióban rejtve maradnak a műveletek, addig a téves formációk azonosít(hat)ják a létrehozó műveletet, hiszen a tünetek sajátos mintázatai nem fordulhatnának elő, ha a sértetlen rendszer nem egy bizonyos módon szerveződne és működne. A nyelvbotlástipológiák két módszert alkalmaznak:
Az egyes osztályozások e két módszer egyikét vagy másikét, illetve mindkettőt alkalmazzák. Mindkét módszer lehet leíró vagy magyarázó igényű. A jelenkort megelőző elemzések inkább magára a realizált forma szerkezeti elemzésére koncentráltak, míg a mai kutatások elsősorban a mögöttes folyamatokat törekszenek feltárni. A nyelvbotlásokat sosem önmagukért vizsgálták: céljuk a pszichikus és/vagy nyelvi mechanizmusokról alkotott hipotézisek ellenőrzése volt.
Az áttekintés sorra veszi, hogyan alakultak (ki) a mai nyelvbotlástipológiák kategóriái Meringertől napjainig, és bemutatja, hogy hatott a tudományszak aktuális kutatási paradigmája a nyelvbotláskutatásokra. Bemutat olyan, a nyelvbotláskutatás korai korszakából eredő koncepciókat, amelyek jelenkori hipotézisekben, elméletekben bukkannak fel újra. Vázlatosan áttekinti, hogyan gyakoroltak ihlető hatást a nyelvbotlások a behaviorista inger–válasz reflexlánc felülbírálására, valamint hogy a kognitív paradigma két fő irányában kialakult moduláris és interakciós beszédprodukciós modellek hogyan értelmezik a nyelvbotlásokat, illetőleg a nyelvbotlások hogyan ellenőrzik az egyes modellek teoretikus terminusait és működési elveit. Végül pedig a magyarra részletesen kidolgozott két nyelvbotlástipológiát veszi sorra. Bemutatja, hogy egyfelől milyen szempontokból térnek el az őket ihlető beszédprodukciós modellek kategóriáitól, másfelől pedig hogy egy magyar adatok a kategorizálás és az értelmezés milyen problémáit vetik fel. Zárógondolatként pedig az fogalmazódik majd meg, hogy a két bemutatott magyar nyelvbotlástipológiához képest a következő előadásban bemutatandó saját vizsgálataim mennyiben eltérő alapokra épülnek.