A korábbi években folyó adatgyűjtés és előfeldolgozás utáni elemzési fázisban, 2002-ben a kutatómunka feltárta, hogy a fonológiai komponens tartományában a szekvenciaszervezés műveleti szintjei, amelyek a parafáziás műveletek mentális szerveződését magyarázzák, a Szende Tamás (1991, 1992, 1997) által leírt Globális Programozás Elve szerint alakulnak. Ezek a szintek a következők.

(i) A globális előhívás szintjén (GE) a fonológiai programozás az fonológiai reprezentáció (FR) által tartalmazott információk közül a szótagszámot, a szóhatárokat, a hangsúlymintákat, a fonotaktikai elrendezést hívja elő, illetőleg a felhasználandó megkülönböztető jegyeket, amelyeknek sorrendezéséről azonban csak kitüntetett pozíciókra (a szóhatárokon lévő szótagokra) vonatkozóan hív elő információkat.

(ii) A finomprogramozás szintjén (FP) a programozás a lexikai egység egészére egyszerre aktivizált jegyek tagolási pozíciónkénti rendezésére vonatkozó információkat hívja elő. Megállapítottam, hogy a műveleti szintek sorrendje kötött, a globális és a finomprogramozás egymásra épülésével. A finomprogramozásbeli tévesztések lényege az FP bemenetét képező lezáratlan tagolási pozíciókon és a teljes szóalakra aktivizált jegyeken végrehajtott egyszerűsítés: a műveleti hiba valamely jegyet más pozícióba helyez. (i) Ha valamely lezáratlan pozíció a teljes specifikációhoz nem a lexikonban előírt saját, elkülönítő jegyét/jegyeit kapja meg, hanem valamely másik (kitüntetett) pozíció(k)ét, akkor a programozás szerkezetismétlő egyszerűsítést hajt végre; (ii) Ha másfelől X jegy, amelynek FR előírása szerint A (lezáratlan) pozícióba kellene kerülnie, B pozícióban jelenik meg, miközben Y jegy, amelynek B (lezáratlan) pozícióban kellene megjelennie, A pozícóba kerül, szerkezetátrendező egyszerűsítés, sorrendezésbeli műveleti hiba történt. Az adatok az afáziás – fonológiai szintű – tévesztések hasonló működését igazolják. Mindezek alapján arra következtettem, hogy minden, különböző szintű tagolási egység felfogható tagolási pozíciók sorozataként, amelyek közül információ hozzá nem férés miatt némelyik nincs vagy nem teljesen van kitöltve. Ha a kivitelező program ebben az esetben is lefut, akkor a tagolási pozíciók kitöltődnek a hiányzó összetevő helyett egy másik jeggyel, egy másik fonémával, egy másik szóval vagy egy másik mondattal, amely mindig a környezetben már valamilyen módon aktivizált valamelyik elemmel fog megegyezni.

 

 

Hivatkozások:

 

Szende, Tamás (1991): Lenition processes and ‘global programming principle’. Proceedings of the XIIth International Congress of Phonetic Sciences 5: 126–129.

Szende, Tamás (1992): Phonological representation and lenition processing. Magyar Fonetikai Füze­tek/Hungarian Papers in Phonetics 24. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

Szende Tamás (1997): Alapalak és lazítási folyamatok. Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes 22. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

 

 

 

 

 

 

DDD Vissza a főoldalra